Mind? The gap – 1. könyv, 13. fejezet – Berlin

Scroll down for English!

13.

Berlin

Minden dolgomat bele kellett sűrítenem négy napba, mivel pénteken kora délután indultam hozzá és előtte még Emmát is át kellett vinnem anyuhoz. Így aztán csak akkor tudtam kicsit fellélegezni, amikor már a repülőn ültem Berlin felé. Az út eseménytelen volt és a gépből kifelé menet megkaptam az üzenetét arról, hogy hol parkolt. Nagyon könnyen megtaláltam és majd felrobbant a szívem az örömtől, ahogy megláttam, tiszta feketében, napszemüvegben, mosollyal az arcán. Olyan sokáig tartottam szorosan magamhoz ölelve, ameddig csak meg lehetett úszni vele nyilvánosan, megcsókoltam a nyakát és belélegeztem az isteni illatát. Hazafelé mesélt nekem, leginkább arról, hogy haladnak az albummal és hogy miért szereti annyira Berlint. Amikor elmeséltem neki a hetemet, azt  mondta, lehetetlennek tartja, hogy tényleg ennyi mindent bele tudtam zsúfolni négy napba. Varázslatos volt újra vele lenni és megint egész úton fogtam a kezét a kocsiban. Berlinben is őrült meleg volt, a nap kíméletlenül besütött az ablakokon és még a teljes gőzre állított légkondi ellenére is a kezünk összeizzadt, amit én szexisnek tartottam. Ő viszont nem.

Végre megérkeztünk, aminek nagyon örültem, mert alig vártam, hogy újra összeölelgessem és csókolgassam, hiszen egy hete nem volt rá lehetőségem. A lakás gyönyörű volt, tágas és világos és egyenesen a szobájába mentünk. Barát épp nem volt otthon, amiért hálás voltam. Összebújtunk az ágyon, csókolóztunk és ölelkeztünk, én időnként lopva becsúsztattam a kezemet a pólója alá, hogy megérinthessem a nedves hátát vagy mellkasát. Sajnos zavarta a tény, hogy mindene izzadt és jó sok energiát fektettem abba, hogy megpróbáljam megértetni vele, hogy számomra a legkevésbé sem taszító vagy zavaró. Aztán hallottuk kis barátot megérkezni, így kimentünk, hogy üdvözöljük őt. Bemutatott minket egymásnak és én azonnal megkedveltem. Szemmel láthatólag kifejezetten szórakoztatónak tartotta a tényt, hogy egy fogja velük tölteni a hétvégét, de elfogadta, mint az élet egyik aprócska meglepetését. Végül is, miért ne? Ez a “miért ne?” aura lengte körül úgy általánosságban is, mint akinek ez az alapvető hozzáállása az élethez. Ittunk együtt egy teát és beszélgettünk egy kicsit, aztán mi ketten elindultunk várost nézni és majd később vacsorázni, barátot meg otthon hagytuk. Elindultunk, hogy sétáljunk egyet, ő mutogatta nekem a várost, amit annyira kedvelt, beszélgettünk és nevetgéltünk az úton, miközben összekötött minket valami nagyon különleges dolog, amit eddigre már mindketten éreztünk. Később vacsoráztunk, aztán elmentünk a kedvenc klubjába is, ahol majdnem táncoltunk egy kicsit, már amennyire lehetséges vele együtt táncolni. Jó párszor felismerték, de a németek nagyon lazák voltak ezzel kapcsolatban; nem avatkoztak be, csak a tudtára adták, hogy kiszúrták és szeretik.

Jó későn értünk haza, hulla fáradtan és láttuk, hogy kis barát már visszavonult a szobájába. Percek alatt elkészültünk az alváshoz és elkezdtem felkészíteni a szívemet a nap legjobb részére: arra, hogy a karjaiban aludjak el, de sajnos egy kis csalódásban volt részem, mert mire kijöttem a fürdőből, elaludt, a könyv még nyitva a mellén, a szemüvege még rajta. Akkor ma nem lesz ölelkezés meg csókolózás, gondoltam, ahogy összecsuktam és letettem a könyvet az éjjeliszekrényre, a szemüvegét pedig a tetejére. Félig kinyitotta a szemét, magához ölelt és röviden megcsókolt aztán már aludt is. Az ágyneműjének is olyan illata volt, mint neki. Elég sokáig ébren maradtam, hallgattam a lélegzetét, időnként egy kis enyhe horkolást, élvezve a közelségét. Aznap éjjel már messze nem ébredtem fel annyiszor, mint azon az első éjszakán, összesen csak kétszer voltam fent és abból is az egyik az volt, amikor a vécéről jött vissza a sok elfogyasztott sör miatt. Megcsókoltam, ő pedig finoman megfordított és hátulról ölelt át, kiskifliként. Iszonyú sokáig tartott így visszaaludnom, mert nagyon is tisztában voltam vele, mi van ott, a fenekem mögött. Tökéletesen éreztem őt így és ez már egy fokkal nagyobb önfegyelmet kívánt tőlem, mint amennyire hitelesítve vagyok, ugyanakkor ez a pozíció olyan finom és meghitt volt, hogy ennek ellenére úgy maradtam.

Már akkor is úgy találtam, és később ez az érzés csak még határozottabb lett, hogy mellette felébredni az a fajta varázslat volt, ami sosem kopott meg számomra, függetlenül attól, hányszor éltem át. Minden alkalommal ugyanolyan erőteljes volt, mint azelőtt. Amikor reggel felébredtem, ő már fent volt, a telefonján olvasott valamit, rámosolyogtam és jó reggelt kívántam. Letette a telefont, megölelt én pedig köré fontam a lábaimat. Mosolygott és nem ellenkezett, de egy idő után lassan kibontakozott és azt mondta, hogy fel kell kelnie, mert be akarnak valamit fejezni kis baráttal, amit elkezdtek tegnap, de félbehagyták, amikor értem jött a reptérre. Akkor megbeszélték, hogy azt ma még ebéd előtt befejezik, aztán pihennek a hétvégén. Erre azt mondtam, akkor én majd főzök nekik ebédet. Az arca felragyogott és azt mondta, az isteni lenne, ha tényleg nem bánom. Aztán reggelizni mentünk, barát már ott volt, rögtön el is dicsekedett neki, hogy én fogok nekik ebédet főzni és hogy milyen fantasztikus szakács vagyok. Barát, ha lehet, még izgatottabb lett ettől a kilátástól és megkérdezte, mit fogod készíteni. Mondtam, hogy még fogalmam sincs, majd kimegyek a piacra és körülnézek, mi tetszik. Gyorsan végigvettük azokat az alapanyagokat, amiket jobb elkerülni, de ezután úgy döntöttek, megbíznak bennem és szabad kezet adtak. Reggeli közben eligazítottak a legközelebbi piachoz én pedig körülnéztem a konyhában, hogy lássam, mennyire jól felszerelt, majd lezuhanyoztunk és fogat mostunk – külön, persze – aztán ők bementek a lakáson belül található stúdióba, én pedig el a piacra.

Kényelmesen bámészkodtam, először is, mert imádom a piacokat, másodszor pedig elég időt akartam nekik hagyni, hogy be tudják fejezni, amit akartak. Ismerem az érzést, amikor az emberben csak úgy buzog az alkotói energia, amikor igazán ihletett állapotban van, de félbe kell hagyni, mert valami közbejön. Olyankor nagyon könnyű irritációt érezni a “valami” iránt, ami közbejött és gyűlöltem volna azonosítva lenni ezzel az érzéssel. A németek legendás pontossága a piacon is jelen volt, ezért aztán tényleg öröm volt ott sétálgatni és vásárolni. Végül is kacsamellet vettem, mert imádom, szezonális zöldségeket, fűszereket és egyebeket és egy üveg rozét is. Nem akartam desszertet csinálni, de édesszájú hangulatban voltam, ezért vettem folyós közepű csokiszuflét is, amit csak mikrózni kell meg vaníliafagyit.

Amikor visszaértem, azt mondta, hogy még kábé egy órára van szükségük, így betettem mindent a hűtőbe, aztán bementem a szobánkba (csodás kifejezés: a szobáNK) és folytattam a könyvem írását. Mire igazán éhes lettem, ők is elkészültek, ami nagyszerű időzítés volt, mert a kaja alig fél órát vett csak igénybe. Adtam nekik némi hámozni valót és egyéb egyszerű feladatot és nagyon cuki pillanat volt, ahogyan hárman együtt főztünk. Kivételesen finom lett minden és a srácok baromira értékelték. Ebéd után mindannyian elmentünk otthonról, barát a maga dolgára, mi meg folytatni a városnézést és csak úgy együtt lógni. A nap üdítően jó hangulatban telt, rengeteg nevetéssel és csevegéssel hülye kis dolgokról, semmi komoly vagy nehéz nem került szóba, csak könnyed és vicces témák. Semmi mélyet vagy elgondolkodtatót nem érintettünk, elkerültünk minden olyasmit, ami kényes kérdéseket vethetett volna fel. De valami készült. Éreztem és úgy gondoltam, mindketten tudatában vagyunk. Egy részem csak figyelt és élvezte a filmet, kíváncsian várva, mikor tör a felszínre, akármi is az, mert ahogy múlt az idő, úgy lett egyre határozottabb a jelenléte.

 

13.

I had to organize everything to fit into 4 working days as I was leaving on Friday early afternoon and before that I had to take Emma to my mum’s as well. So I could only properly breath out, as it were, on the plane to Berlin. The journey was uneventful and I received his information about where he is parked on my way getting out of the plane. I found him pretty easily and felt my heart literally bursting with joy when I caught sight of him. He was wearing all black, sunglasses and a big smile. I held him tight for as long as I could get away with in public and kissed his neck, breathing in his wonderful scent. On the way back to their apartment he was chatting away, mostly about the album coming on and also why he likes Berlin. When I told him about my week he said it was almost impossible to imagine I could do all that in 4 days. It was amazing to be near him again and I held his hand in the car most of the way. It was crazy hot in Berlin as well, the sun relentlessly shining through the windows and even with the air conditioning on full blast our hands kind of sweated together which I found really sexy. He didn’t.

We finally arrived which I was very grateful for cos I’d not had a chance to kiss him and cuddle him properly for almost a week and I was looking forward to it a lot. The apartment was beautiful, spacious and light and we went straight into his room. His little mate was out and I greeted this fact with real gtatitude. I wanted to feel him. So we lay down on the bed and started kissing and cuddling, me stroking his gorgeous face and occasionally sneaking a hand under his t-shirt to feel his wet back and chest. He was bothered by the fact that he was sweaty and it took some serious convincing to make him believe that I found it anything but bothering or off-putting. Then we heard little mate coming back so went to greet him. We were introduced and I liked him immediately. He seemed to find it really amusing that he had brought a woman to spend the weekend with but accepted it as one of life’s little surprises. After all, why not? He had this aura around him anyway as the main approach towards life. We had a cup of tea together and chatted a bit then we went out for some sightseeing and dinner later, leaving little friend alone. We started walking, him showing me around the city he liked, chatting and laughing on the way, being connected by some pretty extraordinary thing we both felt at this point. Had some dinner later then we went to his favourite club and almost danced together a bit, or at least got as close to dancing with him as it was possible. He was recognized quite a few times but the Germans were really cool about it, didn’t intervene really just let him know he was spotted and loved.

We got back quite late and dead tired and found little mate already retired to his bedroom. Got ready for bed in a few minutes and I prepared my heart for the best part of the day, the ultimate prize: going to sleep in his arms but had a tiny disappointment as by the time I got out of the bathroom, he had fallen asleep, book open on his chest, glasses still on. No kissing and cuddling then, I thought, and put his book on the bedside table, took off his glasses and put them on his book. He half opened his eyes, pulled me to him and kissed me briefly then fell asleep. His bedsheets smelled like him. I stayed awake for quite a long time, listening to him breathing and some gentle snoring at times, enjoying his closeness. That night I didn’t wake up as many times as the first night we spent together. I was only up twice and one was when he’d just come back from the bathroom because of all the beer he’d had. I stole a kiss then he gently turned me around and cuddled me from the back in a perfect spooning position. It took me absolute ages to fall asleep like that, being fully aware of what was there, just behind my bum. I could feel him quite well and it was one step too far in self-discipline for me but at the same time this position was so sweet and intimate that I wanted to stay in it regardless.

I found then, and later on this feeling only got more pronounced, that waking up next to him was the kind of miracle that just never failed to enthral me, no matter how many times I experienced it. It was the same enchantment each time just as powerful as the one before that. When I woke up in the morning, opened my eyes and saw him already awake, looking at his phone I smiled and said good morning. He put the phone down, came to cuddle me and I wrapped my leg around him. He smiled and didn’t object but after a little time softly unwrapped himself and said he had to get up because they wanted to finish something with his mate that they had started yesterday and had to interrupt when he went to pick me up from the airport. They agreed to do it before lunch today and then have a rest for the weekend. So I said I would make them some lunch then. His face lit up and said it was brilliant if I really didn’t mind. We went to have breakfast, mate was already there so he told him what I said and what an amazing cook I was. Mate got even more excited at the prospect of it, if possible and asked me what I was planning to make. I said I didn’t know, I would go to a market and see what looked nice. So we quickly ran through ingredients that were better to avoid and after that they decided to trust me and give me a free hand. During breakfast they provided me with directions to the nearest market and I also had a look at how well equipped their kitchen was then we had a shower and brushed our teeth – separately, of course – and they went into the studio and I was off, shopping.

I took my time wandering around on the market, first of all because I love markets and also because I wanted to leave them enough time to work. I know that feeling when one’s bursting with creative energy, feeling really inspired and one gets stopped by something else that comes up. It’s very easy to feel irritation towards that “something else” and I would have hated to be associated with that. The Germans’ legendary exactitude was very much present at the market as well so it was a real treat to be walking around and shopping. I got some duck breast at the end which I love and some seasonal vegetables, some herbs, spices and stuff and a bottle of rosé. Didn’t want to make a dessert but I was in a sweet tooth mood so I got some ready chocolate lava cakes to put in the microwave and vanilla ice cream to go with it.

When I got back he told me they would need about another hour so I put everything in the fridge and went into our bedroom (wonderful expression: OUR bedroom) and started writing. By the time I was getting hungry they were also more or less finished which was great timing as food only took about 30 minutes to get ready. I gave them some peeling and other simple tasks and it was a very cute moment, the three of us working on lunch together. It all turned out exceptionally good and they were very appreciative. After lunch we all left the house, us going for some more sightseeing and just hanging out, mate doing his own business. The day went by in an exhilarating good humour, with lots of laughing, chatting about silly little things, nothing heavy or serious, only light and funny stuff. We didn’t go into anything deep or thought-provoking, avoided all subjects that might raise a question about anything of an uncomfortable nature. But something was brewing, I felt it and I thought we were both aware. Part of me was just watching and enjoying the film, wondering when whatever it might be would surface because it became more and more pronounced as time passed.

  • Add Your Comment