Mind? The gap – 2. könyv, 1. fejezet – Bűvölet

2. könyv – A boldogság választható

Scroll down for English!

1.

Bűvölet

Három hónap telt el. Három teljes hónap a legfurcsább és legmeglepőbb párkapcsolatból, amiben valaha részem volt. Három hónap a legtisztább, legmélyebb és legerősebb szerelemből, amit valaha éreztem férfi iránt. Lassan berendezkedtünk egy többé-kevésbé kiszámítható rendszerre, amiben nagyjából minden második hétvégét töltöttük együtt. Bár néha két egymást követő héten is találkoztunk, máskor meg csak a harmadikra sikerült összehozni, sőt, egyszer-egyszer az is megtörtént, hogy hét közben jött át két napra meglátogatni, de az alapértelmezett a minden második hét volt, péntektől vasárnapig. Általában ő jött hozzám és Budapesten töltöttük ezt a két napot, ilyenkor beköltöztem vele a szállodába, de amikor nagyon sok dolga volt, én utaztam Londonba hozzá, amit az idő múlásával szintén megszoktam és már nem vonta el róla a figyelmemet.

Fokozatosan hozzászoktam ahhoz a rendkívüli gondolathoz is, hogy az életem egyik főszereplőjévé vált, bár nem sikerült megfelelő szót találnom arra, mi is ő nekem. A “pasim” röhejesen hangzott számtalan oknál fogva és akárhogyan is törtem a fejem, nem találtam rá megfelelőt, így csak a szerelmemnek hívtam. Valóban nagyon különleges férfi volt és minél közelebb engedett magához, annál egyértelműbb lett, mennyire is különleges ő igazából. Sohasem fáradtam bele abba, hogy rétegenként bontogassam vissza azt a lenyűgöző személyiségét; lépésről lépésre megálltam egy kicsit és hagytam időt magamnak, hogy rácsodálkozzak a szemem elé táruló varázslatra. Egy ragyogóan intelligens, éles szemű embert ismertem meg benne, akinek határozott véleménye volt a legtöbb dologgal kapcsolatban, ezért imádtam vele beszélgetni. Szerettem a világos politikai nézeteit és bár sosem érdekelt a politika, az ő szájából mégis majdnem lebilincselőnek tartottam a témát, így végül rengeteget tanultam tőle. A művészetének a megnyilvánulása pedig egyértelműen bámulatba ejtő volt. Amitől olyan nagyon különlegesnek éreztem, az az, hogy milyen sok különböző szinten lehetett befogadni, értelmezni. A felszínen “csak” egy jellegzetes hanggal megáldott jó énekes volt, ügyes zenész és igazán tehetséges szövegíró, de amikor az ember elkezdett mélyebbre ásni, mindig újabb és újabb mélységek tűntek elő, amik lenyűgöző dolgokról meséltek az önkifejezésén keresztül. Mindig is nagy hatással volt rám, egészen 11 éves korom óta, de csak mióta beléptem az enyhén érettebb felnőttkorba, azóta értem meg igazán arra, hogy teljesen magamévá tegyem a munkássága összes különböző szintjét és ezt az elképesztő és páratlan elmét mindezek mögött. Ahogyan az egyik kreatív ember képes megfigyelni a másikat, életemnek ebben a szakaszában már átfogóan tudtam őt méltányolni.

A humorérzéke volt a másik dolog, amit imádtam benne. Hihetetlenül szellemes volt, a humora pedig az a fajta körmönfont, nagyon kifinomult angol humor volt, amit én sokkal viccesebbnek találok, mint a túl egyértelmű, erőszakosabb formáját. Jó érzéke volt az öniróniához is és a különleges látásmódja lehetővé tette számára, hogy átlagos dolgokat másik megközelítésbe helyezzen, amitől azok akkor is viccesek lettek, ha eredetileg nem ítéltük volna őket annak. Imádtam az agytornát, ami állandó kísérője volt a vele együtt töltött időnek, és ebbe beletartozott az is, amikor azt próbálom megfejteni, vajon most szándékosan vicces-e, vagy egész egyszerűen véletlenül humorosra sikeredett valami, mert ez a természete. Na de az érzelmi élete…Hát, ahhoz hozzá kellett szoknom. Alkalmanként elefánt voltam a porcelánboltban, ami az érzéseit illeti. Többször sikerült akaratlanul megbántanom a túlzottan őszinte, néha a pofátlannal határos megközelítésemmel az érzelmek iránt.  Sokkal érzékenyebb volt, mint én és sokkal érzékenyebb, mint amit látni engedett. Amikor megbántódott és visszament a csigaházába, elég nehéz volt és igencsak hosszú időbe telt, mire újra hagyta magát előcsalogatni onnan, így el kellett kezdenem figyelni a nagy, lepcses számat. Időről időre a legmeghatóbb és leggyönyörűbb dolgokat tudta mondani és amikor először fedeztem fel utalásokat magamról a szerelmes dalai szövegében, az az érzés leírhatatlan volt.

Kapcsolatunkban a szex számomra éppen csak hogy annyi volt, hogy nagyjából kihúztam vele, ami nyilván részben annak is betudható, hogy távkapcsolatban voltunk, viszont határozottan elégedett voltam a minőségével. Nagyon érzéki szerető volt, megfelelő mértékben szenvedélyes, kiemelkedően finom fizikai adottságokkal megáldva. Teljesen meg voltam érte őrülve, én simán ágyban töltöttem volna vele mind a két napot, péntektől vasárnapig, de megértettem és elfogadtam a tényt, hogy minden valószínűség szerint ő már túl volt életének azon a szakaszán. Ő pedig megértette és elfogadta a tényt, hogy én viszont még nem voltam túl életem azon szakaszán és rendszeresen számításba is vette ezt.

Majdnem minden nap beszéltünk egymással, általában este lefekvés előtt és napközben is sokszor váltottunk üzeneteket. Csak nagyon ritkán tértünk úgy aludni, hogy valamiféle kommunikáció ne lett volna köztünk aznap. Az utolsó alkalom után, amikor teljesen elvesztettem magam ebben a kapcsolatban és két hetet töltöttem az életemen kívül kész megszállottságban, nagyon figyeltem arra, amire figyelnem kell és hogy ne süllyedjek többet bele olyan mélyen. Felismertem, hogy az iránta való rajongásom egy olyan életszakaszomból származik, amikor még semmit nem tudtam a magam tudatosságáról, így a reakcióim is a régimódi, kapcsolatfüggő klisék alapján működnek. De nagyon eltökélt voltam, hogy gyakorlatot szerezzek abban, hogy hogyan lehetek tudatosan jelen és hogy működtessem úgy az egészet, hogy közben a valódi önmagammal azonosulok, nem pedig az elmémmel, ami állandóan megerősítést vár, kontrollálni szeretne mindent és folyamatosan csak akar bizonyos dolgokat, másokat meg elutasít, hogy így biztosítsa be a saját biztonságát. A “biztonság” nem létezik. Csak amikor tudatosan vagyunk jelen, akkor jövünk rá, hogy annak érdekében, hogy “biztonságban” érezhessük magunkat, teljesen el kell engednünk azt az illúziót, hogy valaha is képesek lehetünk manipulálni a körülményeinket. A biztonság a legnagyobb átverés. Az egyetlen mód, ahogyan fenn tudom tartani magamban a harmóniát és a békét az, hogy tudom, valójában ki vagyok és tudom, hogy minden az életemben a lehető legjobb céllal történik. Soha azelőtt nem volt még ilyen kihívás az életemben, hogy úgy legyek tudatosan jelen, hogy közben őrülten szerelmes is vagyok. Magamnak kellett rájönnöm, hogy kell ezt működtetni. De kész voltam mindent megtenni, ami csak hatalmamban áll, mert tudtam, hogy ez az egyetlen módja, hogy tényleg élvezzem, hogy része az életemnek és még mennyire, hogy élvezni akartam!

 

1.

Three months had passed. Three whole months of the most eccentric and surprising relationship I’ve ever experienced. Three months of the purest, deepest and strongest love I’ve ever felt for a man. We settled into a more or less predictable pattern of spending every other weekend together, on average. Though sometimes it was two following weeks and other times we only managed to get it together for the third one, and also, very rarely he came over to Budapest during the week to see me for a couple of days. But the default was every second weekend, Friday to Sunday. We normally spent them in Budapest and I stayed with him in the hotel but when he was very busy I went to see him in London which became less and less of a distraction as time passed by.

I slowly got used to this extraordinary thought of having him as a main character in my life though I was struggling to find the right word for it. “Boyfriend” just sounded ridiculous on many levels and no matter how I racked my brains, couldn’t come up with an acceptable one so I just called him my love. He was a very special man indeed and the closer he let me, the more I realized just exactly how special he was. I never tired to marvel on the different layers of his personality. He was brilliantly intelligent with sharp eyes and a decided opinion about most things, so I enjoyed conversations with him tremendously. I loved his defined political views even though I was never particularly interested in politics but I found the subject almost fascinating coming from his mouth so I ended up learning a lot. And his art was just astonishing. What was really quite unique about it was that it could be received on so many levels. On the surface he was “just” a good singer with a distinctive voice, a talented musician and a truly gifted, exceptional lyricist. But when you started digging a bit deeper, then you realized, there were more and more layers appearing which told incredible stories through his self-expression. I’ve always been impressed by him, ever since I was 11 but only in my slightly more mature adulthood did I become ready to fully embrace all levels of his work and that amazing and unsurpassed mind behind it all. As one creative person looking at another creative person I could, at this stage of my life, expansively appreciate him.

His sense of humour was another thing that I really admired about him. He was incredibly witty and his humour was that subtle, very sophisticated type of English humour that I found much funnier than the pushy, very obvious kind. He had a sense for self irony as well and was very good at looking at average things from another point of view that made them funny, even if they weren’t to start with. I loved the brainwork that being with him meant, and that included trying to decode sometimes whether he was being funny intentionally or just happened to be funny because that was what he naturally was. And his emotional life…Oh, I had to get used to it. At times I was the bull in the china shop as far as his feelings were concerned. I accidentally happened to offend him on more than one occasion with my overly sincere, sometimes even verging on bold approach towards emotions. He was far more sensitive than me and far more than he actually let on. When he felt hurt and went back to his shell it was pretty difficult, and quite a lot of time to get him out again so I had to start watching my big gob. Every now and then he said the most touchingly beautiful things and the first time I discovered references about myself in one of his love songs, it felt indescribable.

We just about had enough sex for me to get on which was obviously also down to the fact that it was a long distance relationship but I was more than happy with the quality of it. He was a very sensual lover with a decent amount of passion and an incredibly delicious physical presence. I was completely crazy about the guy so I could have just stayed in bed with him from Friday to Sunday when we were together but I realized and accepted the fact that he was probably passed that stage in his life. And he also realized and accepted the fact that I wasn’t yet passed that stage so he regularly took it into account.

We spoke almost every day, usually in the evenings before going to bed and messaged each other during the day as well. Only very rarely did we go to sleep without having had some sort of communication. After the last time I completely lost myself in this relationship when I spent two weeks out of my life in total obsession I took extra effort to pay attention to what I should be paying attention to and not sink into this affair that deep again. I realized that my infatuation for him came from a stage in my life when I knew absolutely nothing about consciousness so my reactions were the good old fashioned, co-dependent reactions as well. But I was determined to get some practice at staying consciously present and making it work by identifying with my true self and not the mind that keeps demanding reinforcement, control over everything and keeps wanting certain things and resisting others to make sure it feels safe. “Safe” doesn’t exist. Only when we are conscious do we realize that in order to feel safe we have to completely let go of the illusion of ever being able to manipulate circumstances. Security is the biggest scam. The only way I would ever be able to maintain harmony and peace is by knowing who I really am and that everything in my life happens for the best possible motive. Never before had I had the challenge of having to synchronize being consciously present and being madly in love. I had to work it out for myself. But I was ready to do everything in my power to achieve it because I knew that this was the only way I would really enjoy having him in my life and, God did I want to enjoy it fully!

 

  • Add Your Comment