Mind? The gap – 2. könyv, 3. fejezet – Advent

Scroll down for English!

3.

Advent

A következő két hétben azt tapasztaltam, hogy a kapcsolatunk valóban átlépett valamiféle határt és felértékelődött valamilyen különös módon. Egészen eddig az első kis aprócska problémáig egyfajta nagyon kellemes, steril kis affér volt, csupa-csupa kedvesség és öröm, mintha csak egy tökéletesen tiszta, kék égen suhannánk keresztül súlytalanul, a legkisebb fehér, bolyhos kis bárányfelhő nélkül. De ezzel a mostani fordulattal megérkezett az első nyári vihar, mennydörgéssel, nehéz, sötét esőfelhőkkel és tekintélyes széllel kísérve. És látványosan erősebben jöttünk ki a másik végén, ami egyáltalán nem volt feltétlenül megjósolható. Sőt, arra is elég komoly bizonyíték volt, hogy nagyra becsüli a szerelmünket, ami ugyan nem volt elvárás, de nagy örömmel láttam. Szóval újra minden nap beszéltünk, ahogyan azelőtt is és a fal elolvadt körülötte. A következő közös hétvégénkre megkérdezte, nem akarok-e én Londonba menni, amit boldogan tettem, már csak azért is, mert ez volt a karácsony előtti utolsó hétvége és nagyon örültem, hogy láthatom kedvenc városomat teljes ünnepi díszben. Arról nem volt szó, hogy együtt töltenénk az ünnepeket, de azt mondta, átjön majd 27-én vagy 28-án két napra, hogy csókokat és ajándékokat váltsunk.

Jó hideg és csodásan feldíszített Londonba érkeztem meg, ő pedig fantasztikus látvány volt a hosszú, fekete kabátjában, amiben még magasabbnak és karcsúbbnak tűnt. Egy kicsit másfajta energiával ölelt meg, amit az első pillanatban megéreztem. A szemébe nézve azonnal tudtam, hogy jól gondolom.

-Azta! Milyen volt? – kérdeztem, mosolyogva.

-Ezt hogy érted? – kérdezte és nem tudtam eldönteni, hogy szívat, vagy tényleg nem tudja, mire gondolok.

Ő milyen volt?

-Komolyan, Gyömbi. Te aztán nem húzod az időt! Inkább otthon beszéljük majd ezt meg, jó? – mondta, mosolygott és elkezdte a halántékát simogatni, amit csak akkor csinál, ha zavarban van.

-Bocs. De elég boldognak tűnsz, ami jó jel – mondtam, miközben beszálltam a kocsiba.

Úgy döntöttem, nem kérdezek rá még egyszer, hanem hagyom, hogy magától kezdjen el róla beszélni, amikor úgy érzi. De ez el is jött azonnal, ahogy megérkeztünk hozzá. Teát készített, rendeltünk kaját, leültünk a konyhában és elkezdett mesélni a randijukról. Az első pár percben úgy tűnt, hogy elég kellemetlenül érzi magát, amitől én is zavarba jöttem, de aztán tudatosan átléptem az elmének ezt a teljesen értelmetlen szabályát, hogy ilyesmit nem vitatunk meg egymással ebben a viszonyrendszerben és onnantól el tudtam kezdeni arra figyelni, ami valójában történt: hogy épp most enged betekintést az életének egy nagyon intim pillanatába. Éreztem az örömét, az izgalmát, ahogyan valami csodálatos bontakozik ki éppen és tudtam, hogy szerelmes, bár nem voltam benne biztos, hogy ő már ennek tudatában van. Figyeltem magamat, néztem, hogy vajon a féltékenység felveti-e a rusnya kis fejét, de nem találtam semmit. Nem aggasztott, hogy szerelmes egy férfibe, az egyén szintjén azért nem, mert tudtam, hogy se versenytársa nem lehetek neki, se pótolni nem tudnám soha, a tudatosság szintjén pedig azért nem, mert úgyis mind egy vagyunk. De ebben a világban ő és én két egymástól nagyon különböző megtestesülései vagyunk a tudatnak és igen, megvolt az esély arra, hogy többet majd nem akar velem lefeküdni, de amikor igazán, nagyon-nagyon szeretünk valakit, akkor tényleg azt akarjuk, hogy ő megkapja azt, ami boldoggá teszi. Aztán jogunk van eldönteni, hogy az, amit ő szeretne olyasmi-e, amit mi is szeretnénk a saját életünkben vagy nem és ennek megfelelően tehetünk lépéseket, de nem várhatjuk el tőle, hogy azt akarja, amit mi. Végül órákig beszélgettünk erről az új kapcsolatról, közben megvacsoráztunk és kivégeztünk egy üveg bort és az első furcsa néhány perc után könnyedén belecsusszantunk egy tökéletesen fesztelen hangulatba, amiben két jó barát éppen egy új szerelem kialakulásáról beszél.

-Oké, most viszont egyenesen meg fogom kérdezni, mert, tudod, én úgy szeretem – mondtam, amikor befejezte a mondanivalóját – Mit gondolsz? Akarsz majd még velem is szexelni? Vagy valami intelligens műfarkat kapok tőled karácsonyra?

-Ó! – nevetett és a fejét rázta – Én…Nem látok rá okot, hogy miért ne. Úgy értem, nem hiszem, hogy gond lenne, meglepő módon. De attól még kaphatsz vibrátort karácsonyra, ha szeretnél – mondta, én pedig felkeltem és odamentem hozzá, hogy beleüljek az ölébe és megcsókolgassam és megölelgessem. Valami brutál erős szexuális energia áradt belőle, ami nem volt egyértelműen besorolható sehova sem nemi irányultság tekintetében. Őrülten szexisnek találtam és fantasztikus illata is volt. Más, de ugyanolyan isteni.

-Új parfüm? – kérdeztem.

-Igen, vágytam egy kis változásra – mondta, a szemembe nézett aztán megcsókolt – de lezuhanyozhatok először?

A szex észbontó volt. Ezer különböző szinten kapcsolódtam össze vele, aktív volt és nagyon nyitott, hangosabb és dominánsabb, mint általában én pedig boldogan hagytam magam irányítani. Úgy éreztem, hogy ennek az új szerelemnek igen fantasztikus hatása van rá. Aznap egy kora délutáni járattal érkeztem, így mire enyhén izzadt és tökéletesen kielégült fejemet a mellkasán pihentettem, a takaró alatt összebújva vele, még mindig csak 8 óra volt. Úgyhogy lementünk a konyhába még egy kis borért és úgy döntöttünk, nézünk egy filmet, amikor eszembe jutott, hogy más tervem volt vele.

-Igazából szerettem volna kérni valamit.

-Igen? Mit? – kérdezte.

-Olvasnál nekem egy könyvből? – mosolyogni kezdett – Tudom, lehet, hogy fura. De amikor volt az a Big Read kezdeményezés néhány évvel ezelőtt, és te olvastad azt a fejezetet abból a könyvből…Imádtam. Hetekig, sőt hónapokig azt az egy fejezetet hallgattam a hangod miatt, azzal mentem aludni minden este, lassan megtanultam kívülről. Akkor azt gondoltam: bárcsak egyszer megkérhetném, hogy olvasson nekem valamit.

-És mit szeretnél hallani? – kérdezte és megpuszilta az orrom hegyét.

-Pillanat – mondtam és elmentem a könyvért, amit ezért hoztam magammal. Odaadtam neki.

-Ó, A Boldog herceg és más mesék Oscar Wilde-tól! – mosolygott – Oké, melyiket szeretnéd?

-A Csalogány és a rózsát, légyszi. Köszönöm.

Összebújtunk a kanapén egy pohár borral, a kandallóban égett a tűz és elkezdett olvasni. Gyönyörűséges volt. Amikor befejezte, könnyes volt a szemem, egyrészt mert ez egy kifejezetten szomorú történet, másrészt mert meghatott az élmény, hogy az ő hangján hallottam. Nem tudtam hozzászokni ahhoz, amilyen hatással a hangja volt rám és őszintén, igazából nem is akartam. Azt mondtam, hogy most már azt nézünk, amit csak akar, de azt válaszolta, hogy inkább szívesebben olvasna tovább, így folytatta. Még két másik mesét elolvasott nekem, aztán azt kérte, cseréljünk, míg végül az egész könyvet felolvastuk hangosan egymásnak. Nagyon meghitt és elégedett volt a hangulat, ez egyike volt azoknak az estéknek, amik igazán mély nyomot hagytak bennem a kapcsolatunk alatt. Ilyenkor minden kétséget kizáróan tudtam, hogy miért pont ő és nem valaki más. Mindennek ellenére.

 

3.

The following two weeks I experienced that our relationship has indeed crossed some sort of border and got upgraded in a strange way. Up until this first, weird little hiccup it was some kind of very pleasant, sterile affair with only sweetness and light like we drifted across a brilliantly blue sky with not a single, white, fluffy cloud to be seen. But with this new turn of events the first summer storm arrived complete with thunder, dark, heavy rainclouds and considerable wind. And we seemed to have come out only stronger at the other end which wasn’t necessarily predictable. Also, it was quite serious proof that he valued and cherished our romance a lot which wasn’t an expectation but I was happy to see it. So, getting back to our old habit, we spoke every day again and the wall has disappeared from around him. For our next weekend together he asked me to come over to see him which I did very happily as it was the last weekend before Christmas and I was looking forward to seeing my favourite city in its festive glory. There was no discussion about spending Christmas together but he said he would come to see me on 27th or 28th and stay for a couple of days to exchange presents and kisses.

I arrived at a pretty cold but very beautifully decorated London. He was a fantastic spectacle in his long, black coat that made him look even taller and slimmer. I noticed the slight change in his energy the second he held me. I looked into his eyes and saw there my suspicion confirmed.

-Wow. How was it? – I asked, smiling at him.

-What do you mean? – he said and I couldn’t tell if he was having me on or really didn’t know what I meant.

-What was he like?

-Honestly, Gyombi. You don’t mess about, do you? Let’s talk about this at home, shall we? – he said, smiled and started stroking his temple in a way he only does when he’s embarrassed.

-Sorry. But you look pretty happy which is a good sign – I said, getting into the car.

I decided not to ask again, to leave it up to him if and when he wants to start talking about him. But he was ready to as soon as we were private so he made us a cup of tea, we ordered some food and sat down in the kitchen and he started telling me about their date. He looked a bit uneasy the first few minutes which made me feel quite awkward as well but then I let go of this completely useless cage of the mind and immediately was ready to pay attention to what was happening, the fact that he let me in on a very intimate moment of his life. I could feel his joy, his excitement of something wonderful unfolding and I knew he was in love though I wasn’t sure he was aware of it just yet. I watched myself, looking for jealousy to stick throught its nasty little head but I found nothing. I wasn’t concerned about him loving a man, on the level of the person because I knew that I was neither competition, nor substitute for him and on the level of consciousness because we are all one anyway. But in this world him and I are two very different manifestations and yes, there was a chance that he wouldn’t want to have sex with me again but when you really, really love someone you want them to have whatever makes them happy. And then you have the right to decide whether what makes them happy is something that you want in your life and take your steps according to that but you can’t expect them to want what you want.

We talked about this new affair for hours, in the meantime we had dinner with a bottle of wine and after the first funny minutes we slid into a completely relaxed atmosphere of two good friends discussing a new relationship developing.

-So I’m gonna ask it straight out now, cos you know, that’s the way I like it – I said when he finished talking – what do you think? Will you still want to have sex with me? Or will you get me some intelligent dildo for Christmas?

-Oh – he laughed and shook his head – I’m…I don’t see why not. I mean, I don’t think it will be a problem, surprisingly. But I can still get you a dildo for Christmas, if you like – he said so I got up and went to sit on his lap, to kiss and cuddle him. He started radiating some pretty strong sexual energy which couldn’t really be pinned down in terms of sexual orientation. I found it incredibly exciting and he smelled amazing. Different, but truly amazing.

-New perfume? – I asked.

-Yes, fancied a change – he said, looked into my eyes and kissed me with real passion – can I just have a shower first, baby?

Sex was mindblowing. I connected with him on a thousand different levels, he was active and open minded, more vocal and dominant than usually and I was very happy to be led. I thought this new love had a seriously enjoyable effect on him. I arrived with an early afternoon flight so by the time I was resting my slightly sweaty and truly satisfied head on his chest, cuddled up under the blanket with him it was still only about 8pm. So we got up, went downstairs to get some more wine and decided to watch a film but then I remembered I had other plans with him, so I said:

-Actually I wanted to ask you something.

-Yes? What? – he asked.

-Would you read me from a book? – he started smiling – I know, it might be weird but when there was that Big Read thing quite a few years ago and you read that chapter…I loved it. There were weeks, months even when I went to sleep listening to that same chapter with your voice every night. I soon learned it by heart. But I thought then: I wish one day I could ask him to read me something.

-And what would you like me to read? – he asked and kissed the tip of my nose.

-One minute – I went to get the book out of my bag and gave it to him.

-Oh, The Happy Prince And Other Stories by Oscar Wilde! – he smiled – Right. Which story would you like?

-The Nightingale And The Rose, please. Thank you, Gorgeous.

So we poured some wine, cuddled up on the sofa in the room with the fire on and he started reading. Oh, delish. When he finished I had tears in my eyes, first of all because it’s a pretty heartbreaking story and also because of being deeply touched by the experience of hearing it with his voice. I couldn’t get used to the effect it had on me. Frankly, I didn’t want to. I said we could watch whatever he wanted now, but he said actually he would prefer reading on so he did. He read two more stories to me then he asked me to read him one, until we finished the whole book, reading it loud to each other. We were really snug and contented, it was one of those extremely intimate evenings in our relationship that left a very deep impression in me. These were the times when I knew with absolute certainty why him and nobody else. Against all odds.

  • Add Your Comment