Mind? The gap – 2. könyv, 4. fejezet – Az élmény

Scroll down for English!

4.

Az élmény

Másnap reggel pedig az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy én mit csinálok az ő életében. Arra ébredtem, hogy gyengéden simogatja a hátamat, csak az ujja hegyével, finoman, alig érintve a bőrömet. Hason aludtam, kinyitottam a szemem, ránéztem és mosolyogtam. Szokatlan volt a cirógatása, mindig én voltam az, aki provokálja vagy kezdeményezi a testi kontaktust közöttünk. Általában elég szívesen vette és követett, hacsak nem volt éppen morcos vagy ingerült, de nagyon ritkán fordult elő, hogy a semmiből, magától ő kezdjen el csókolni, simogatni, vagy ölelgetni. Lehet, hogy egyszerűen sosem hagytam rá neki lehetőséget, mert állandóan sóvárogtam a teste után, az érintése, az illata, a csodálatos jelenléte után, így aztán mindig megelőztem. De ez alkalommal azt éreztem, hogy valami mélyebb jelentése van a lágy simogatásnak.

-Jó reggelt, Gyönyörű.

-Jó reggelt – mondta és megcsókolt – Épp most volt a legelképesztőbb élményem.

-Ó – mondtam és azonnal éber voltam – Izgalmasan hangzik. Meséld el.

-Hát, felébredtem és láttam, ahogy alszol. Néztelek, olyan cuki voltál és arra gondoltam, vajon mit éreznék, ha tudnám, hogy egy másik férfi mellett ébredsz fel. Nem volt kellemes. Aztán arra kezdtem gondolni, amit mondtál, hogy a féltékenység csak egy ilyen egó-dolog, mert ha szeretünk valakit és csak a szeretetet érezzük, nem azt, hogy irányítani akarnánk azt az embert, akkor a féltékenység eltűnik. És először őrültségnek hittem, de aztán eszembe jutott, ahogy tegnap beszélgettünk a randimról vele és rájöttem, hogy tényleg nem éreztem felőled semmilyen haragot, sértettséget, fájdalmat vagy ítéletet. És tudtam, hogy nem csak azt mondtad annak érdekében, hogy én jobban érezzem magam, vagy hogy te legyél a tökéletes barátnő, vagy mert magadat akarnád meggyőzni, hogy nem bánod. Hanem tényleg úgy érezted. Vagyis, hogy tényleg nem éreztél ilyesmit. Akkor arra gondoltam, hogy elképesztő lehet ennyire szabadnak lenni és azt kívántam, bárcsak megtapasztalhatnám. És akkor, csak egy pár másodpercre, de tényleg éreztem. Meg sem tudom magyarázni.

-Próbáld meg, kérlek.

-Persze, körülírom. Egy ilyen, nem is tudom…hihetetlen békét éreztem. Könnyű voltam és mentes minden félelemtől és a te szemeden keresztül láttam magamat. Legalábbis azt gondolom, hogy a te szemeid voltak. Egy ilyen szeretethullámot éreztem, mint amit a színpadon szoktam néha, de ennek a szeretetnek nem volt tárgya, csak úgy mindenhol ott volt, hogy úgy mondjam – nevetett lágyan – és tudtam…hülyén hangzik, de tudtam, hogy a hűség vagy annak hiánya egyáltalán nem számít. Van ennek értelme?

-Hogyne lenne – mondtam.

-És az egész olyan fantasztikus volt, hogy benne akartam maradni, de akkor elvesztettem. Egyszerűen eltűnt. De most már tudom, hogy hogy értetted. Voltam ott és tudom, hogy tényleg létezik.

-Hm. Igen. De sajnos ahogy meg akarod ragadni, elveszted. Szerintem óriási, hogy volt egy ilyen tapasztalásod.

-Hogy jön vissza?

-Sehogy. Az a pillanat az a pillanat volt. Sosem tudod visszahozni a múlt egy pillanatát, de amit ott tapasztaltál, az a jelenlét volt. Ez vagy valójában, amit akkor megéltél, de tudatosnak kell lenned rá, hogy ne az élményt akard újra. Mert a jelenlét, a tudatos jelenlét nem egy élmény, hanem a létezés. Meg lehet tapasztalni sokféle élmény formájában, de nem szabad összekeverni a kettőt.

-Miért tűnt el?

-Mert meg akartad érteni, így közbelépett az elméd.

-Igen, tényleg. Tényleg meg akartam magyarázni.

-Legközelebb csak hagyd és ne akard megmagyarázni.

Magához húzott, megcsókolta a nyakamat és azt suttogta, hogy szeret. Én is visszasuttogtam, de aztán szótlanul és mozdulatlanul csak benne maradtam a pillanatban, mert nagyon erőteljes energia volt. És már tudtam, hogy ezért kerültem bele az életébe és a legnagyobb hálát éreztem azért, hogy én lehetek az, aki segít neki összekapcsolódni a valódi énjével. Nincs nagyobb megtiszteltetés, mint fogni valaki kezét ezen az úton.

 

4.

And the next morning it became clear to me what I was doing in his life. I woke up to him really gently stroking my back, only with his fingertips, light as a feather. I was sleeping on my front, I opened my eyes, looked at him and smiled. It was slightly unusual, as I was always the one to initiate becoming physical. He followed my lead quite happily normally unless he was grumpy or irritable but it very rarely happened that he started kissing, caressing or cuddling me all by himself. Maybe I just never gave him a chance because I was craving his body all the time, his touch, his smell, his wonderful presence so I just always got there first. But this time I felt there was a deeper meaning to his soft caressing.

-Good morning, Gorgeous.

-Morning – he said and kissed me – I’ve just had the most incredible experience.

-Oh – I said, awake in seconds – sounds exciting. Tell me.

-Well, I woke up and saw you sleeping here. I was looking at you, you were so cute and I started thinking what I would feel if I knew that you were waking up next to another man. It wasn’t nice. Then I started thinking about what you said that jealousy was only an ego-thing because if you loved someone and you only felt love and not thought about them as someone you needed to control then you didn’t feel jealous. And at first I thought it was crazy but then I remembered yesterday and how we talked about my date with him and I realized that I truly didn’t feel any anger, hurt, pain or judgement from your side. And I knew you didn’t just say that to make me feel better, or to be the ideal girlfriend, or because you wanted to convince yourself about not being jealous. But you truly felt it. Or truly didn’t feel it, I should say. And then I thought it must be amazing to be so free and wished I could experience it. Then just for a few seconds but I really felt it. I can’t even explain.

-Will you try, please.

-Yes, I’ll describe it. I felt this… oh I don’t know, this incredible peace. I felt light and fearless and I could see myself through your eyes. At least I was thinking those were your eyes. I felt the rush of love I get on stage sometimes but there was no subject to this love it was just all around, as it were – he laughed softly – and I knew…sounds mad but I knew fidelity or the lack of it, didn’t matter. Does it make sense?

-Oh yes it does – I said

-And it was so fantastic that I wanted to stay like that but then I lost it. It disappeared. But now I know what you meant. I’ve been there and I know it really exists.

-Hm. It does. The second you want to grab it though, you lose it – I said – I think it’s brilliant that you had that.

-How do I get it back?

-You don’t. That moment was that moment. You can never get back a moment from the past but what you’ve experienced was being present. This is what you truly are but you must be aware that you don’t want the experience back. Because being present, consciously present is not an experience, it’s an existence. You can experience it in many different ways but you should never confuse these two.

-Why did it disappear?

-Because you wanted to understand it so your mind stepped in.

-Yes, it’s true. I did. I tried to explain it.

-Next time just let it happen and don’t try explaining it.

He pulled me close, kissed my neck and whispered I love you. I whispered it back but stayed in the moment without saying or doing anything else as it was very powerful. And I knew what I was doing in his life and felt the biggest gratitude for being the one that helps him connect with his real self. There is no bigger honour than holding somebody’s hand along this way.

  • Add Your Comment