Mind? The gap – 2. könyv, 5. fejezet – Utókarácsony

Scroll down for English!

5.

Utókarácsony

Karácsony nagyon csöndes és meghitt volt csak a lányaimmal és a családdal. Ő minden nap hívott videón és olyan közel éreztem magam hozzá, hogy egyáltalán nem számított, hogy együtt vagyunk-e vagy sem. Tudtam, hogy a váratlan élménye az igaz valójával nagyon mély benyomást tett rá és érzékeltem, ahogy még jobban kinyílik. Amikor karácsony után meglátogatott, két elképesztő napot töltöttünk a létező legnagyobb összhangban fent a hegyekben egy festői kis faházban, amit ő intézett és ahova ő vezetett egy bérelt autóban. Tökéletesen távol volt mindentől, a kilátás pedig leírhatatlan volt. Hozott magával néhány könyvet, hogy olvassunk belőle és ezt fel is vettük a szokásaink közé, mert ő nagyon szeretett hangosan olvasni én meg imádtam hallgatni. Főztünk, ez alkalommal tényleg közösen és hatalmasat sétáltunk a téli erdőben, így mire visszaértünk a házba és leültünk a tűz elé, az orrunk hegye gyakorlatilag érzéketlenre fagyott. Hozott zamatos karácsonyi pudingot, isteni borokat és igazi pukkanós karácsonyi crackert. Csak egyszer szeretkeztünk, de az nem evilági volt és az egész időt csodás meghittségben töltöttük rengeteg csókkal és szinte folyamatos ölelkezésben. Beültünk egy pohár borral egy kád forró vízbe és mesélt nekem a másik kapcsolatáról, és amíg hallgattam, nagyon éles szemekkel és legkíméletlenebb őszinteséggel figyeltem magamat, hogy azonnal kiszagoljam, ha felbukkanna a féltékenység, vagy fájdalom, de tényleg nem volt mit kiszagolni. Őszintén örültem a boldogságának, tiszta szívből. Gondolom, hogy ebben segített a tény, hogy egyáltalán nem lett kevésbé figyelmes vagy lelkes irántunk és az is, hogy gyakorlatilag sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, amióta megjelent a pasi az életében.

-Gyömbi, ez az egész teljesen elképesztő – mondta, amikor összebújtunk, hogy olvassunk – Nagyon szerencsésnek érzem magam. Vagy nekem te és van ő is és mindketten rendben vagytok ezzel. Ki gondolta volna?

-Te. Mindig tudtad, hogy lehet így is, nem?

-Hát nem tudom, hogy tudtam-e. Talán inkább csak reméltem vagy kívántam, hogy lehessen.

-“Nincsenek könnyek, nincs üzlet, nincs börtöncella”. Ez pont erről szól és ezt nagyon rég írtad. (Sajnos ez itt bénán hangzik, mert csak a szövegkörnyezet ismeretében lesz rendesen értelmezhető. A Before című dal szövegére utalok.) 

-Igen, de attól tartok, ez inkább egy reményt fejez ki, nem egy valóságos élményt vagy meggyőződést.

-Én nem vagyok benne biztos. Már beszéltünk erről. Hogy amikor tudod, hogy valami meg fog történni, az vajon a sors vagy betekintés a jövőbe. Emlékszel?

-Igen. De még mindig nem tudom a választ.

-Nem tudom, hogy van-e. Szerintem mindannyian összeköttetésben vagyunk a valódi lényünkkel valahol mélyen, akkor is, ha épp nem vagyunk hajlandóak figyelni rá. Aztán időről időre tapasztalunk valamit, amit vágyként vagy hatodik érzékként magyarázunk, mert nincs rá jobb szavunk. De valójában színtiszta tudás. Mint az a sorod az igaz szerelemről.

-Lehet – mondta én pedig megcsókoltam a finom, karácsonyi puding és vörösbor ízű ajkát – elkezdek olvasni, jó?

 

5.

Christmas was quiet and very intimate with only the girls and family. He video called me each day and I felt him so close that it didn’t really matter if we were together or not. I knew that his unexpected experience about his true self made a massive impression in him and I could sense him opening up even more. When he visited me right after Christmas we spent two amazing days in the deepest harmony up in the mountains in a picturesque wooden house which he organized and drove to in a rented car. It was completely remote from everything and the view was just indescribable. He brought some books to read from and we picked this up as a habit because he liked reading loud and I just adored listening to him. We cooked, this time actually doing it really together and went for a huge walk in the freezing winter forest so by the time we got back to the house and sat down in front of the fire our noses were literally numb from the cold. He brought luscious christmas puddings and some amazing wine and proper christmas crackers as well. We only had sex once but it was out of this world and we spent the whole time in delicious intimacy with lots of kisses and constant cuddling. We took a hot bath together with a glass of wine and he told me about his other relationship and whilst listening I watched myself with very sharp eyes and the cruelest honesty to detect any possible sign of jealousy or pain. But there was nothing to detect. I was truly happy for him with all my heart. I guess what helped matters as well was the fact that he didn’t start getting any less attentive or enthusiastic about us and also the fact that we got even closer since he appeared in his life.

-Gyombi, this whole thing is so amazing – he said when we were just cuddling up, getting ready to read – I feel very lucky. I’ve got you and I’ve got him and it’s okay with both of you. Who would have thought?

-You. You always knew it could be like this, didn’t you?

-Oh I don’t know if I knew. I might have hoped or wished.

-“No tears, no trade, no prison cell”. That’s exactly what this is. And that was written ages ago. (Unfortunately it sounds rather clumsy like this as this line will only make proper sense in its context. I’m referring to the lyrics of Before.)

-It was. But I’m afraid it’s more about a hope than an actual experience or belief.

-I’m not sure. We talked about this before, you know. When you know something’s going to happen, is that fate or is it seeing into your future. Do you remember?

-Yes I do. But I still don’t know the answer.

-I don’t know if there is one. But I think we are all in connection with our true selves somewhere deep even if we refuse to pay attention to it. But from time to time we experience something that we explain as a desire or extrasensory perception for want of a better phrase. But it’s actually pure and simple knowledge. Like that line of yours about true love.

-Could be – he said and I kissed his delicious, christmas pudding and red wine tasting lips – I’ll start reading, shall I?

  • Add Your Comment