Mind? The gap – 2. könyv, 7. fejezet – Derült égből…

Scroll down for English!

7.

Derült égből…

Csak három napra tűnt el. Csütörtök este hívott fel újra és eléggé durva volt a hangja. Úgy gondoltam, valószínűleg van mögötte néhány nagyon kemény nap és éjszaka, de nem beszélt arról, hogy hogyan dolgozza fel a szakítást, én pedig nem kérdeztem. Őrült szexisnek találtam a kicsit rekedt hangját és valami nagyon izgalmas áradt belőle; egy olyan ember energiája, aki most tért vissza arról a helyről, ahol sorsfordító felfedezést tett. Volt benne egy pici játékosság is és olyan izgatónak találtam, hogy rábeszéltem egy kis telefonon keresztüli rosszalkodásra. Ahhoz nem volt elég vakmerő, hogy videóhívásra váltsunk, de így is szuper volt. Bizonyos értelemben még jobb is, mert így kénytelen volt sokat használni a hangját, az pedig engem nagyon beindított. Végig éreztem, hogy minden sejtjével ott van velem és mondtam is neki, hogy már kárpótolt is a múltkoriért, amikor nem volt ott. Azt mondta, tényleg látott maga előtt és érezte az illatomat, ahogy becsukta a szemét.

-Hú, ez állat volt! – mondtam, ahogy újra kaptam rendesen levegőt.

-És maszatos. Nem voltam rá felkészülve… – mondta én pedig nevettem – Miért, nem a hálóban vagyok!

Visszajött, szerencsére.

-Hogy vagy, Gyönyörű? De tényleg?

-Hát, kimerülten. De kevésbé nyomorúságosan – hallottam a mosolyát.

-Jó. Jelentkezett egyáltalán?

-Nem, és ez így van jól. Én is ellenállok a kísértésnek, hogy felvegyem vele a kapcsolatot.

-Majd szólj, amikor készen állsz, hogy egy másik nézőpontból ránézz az egészre.

-Nem vagyok benne biztos, hogy bármilyen nézőpontból is újra rá akarok én erre az egészre nézni, Gyömbi.

-Meg fogsz lepődni. De nincs sürgetés, ráérsz – mondtam.

Ezután két napig nem beszéltünk, amikor pedig igen, egy kicsit zárkózottnak éreztem, ami legnagyobb kétségbeesésemre, az idő múlásával egyre határozottabbá vált. A következő hétvégén, amikor átjött meglátogatni, életem szerelmét újra láthatatlan fallal körülvéve üdvözölhettem, amit most is ugyanabból a félelemből és ellenállásból épített maga köré, mint a múltkor. Olyan gyönyörű, vonzó és ellenállhatatlan volt ő nekem és szívet tépő volt tudni, hogy bár itt van, elvileg velem két teljes napig, mégsem lehetett a közelébe férkőzni, bármit is csinálok. Pont azon gondolkodtam, vajon van-e bármi értelme megkérdezni, mi a baj, amikor visszajött a zuhanyozásból és mutatott egy képet a telefonján, amit az egyik barátom posztolt és ahol meg voltam jelölve.

-Gyömbi, ki ez a pasi?

-Ó, Andris. Régi barátom. Több, mint 20 éve ismerem, valamikor együtt dolgoztunk egy ír pubban itt Budapesten. Először barátok voltunk, aztán kábé két hónapig jártunk is, de az nem működött, így újra csak barátok lettünk. Nem látom sűrűn, most Skóciában él.

-És eljött Budapestre meglátogatni téged és nem is mondtad nekem.

-Nem engem jött látni. Azt sem tudtam, hogy itt van, amíg kaptam tőle egy üzenetet, hogy nem akarok-e meginni egy sört. Nem volt előre tervezve. Miért?

-Egy régi barátod Budapestre jön és te nem is tudsz róla? Nem gondolod, hogy ez furcsán hangzik?

-Furcsa vagy nem, így volt. Mire akarsz kilyukadni?

-Tényleg csak egy sör volt? – szokatlan arckifejezéssel nézett rám. Rájöttem, hogy gyanú van az arcán és elkezdtem pocsékul érezni magam. Annyira megbántódtam és úgy féltem a reakciójától, hogy valószínűleg bűntudatot kezdtem sugározni magamból, bármilyen valódi ok nélkül.

-Jaj ne már! Régi barátom! Persze, hogy csak egy sör volt, mi más lett volna? Velem egyidős és gyönyörű, huszonéves skót menyasszonya van! A csaj álomszép.

-Szerintem hazudsz nekem – ítélet volt, nem gyanú.

-Hülyéskedsz, vagy veszekedést akarsz provokálni?

-Nem akarok veszekedést provokálni. Ez a kifejezés azt sugalmazza, hogy egyáltalán semmi oka nincs az embernek, hogy ki legyen akadva. Ráadásul én nem veszekszem.

-De pontosan afelé halad ez a beszélgetés! Veszekedést csinálsz belőle!

-A te hazugságaid csinálnak belőle veszekedést.

-Te most nem viccelsz, ugye? – éreztem, ahogy a pánik kezd bennem eluralkodni.

-Nem viccelek. Már elmondtam, Gyömbi, én nem te vagyok. Így nem csinálom. Én vagy az egyetlen vagyok, vagy senki.

-De te vagy az egyetlen! Hogy érted ezt?

-Lehet, hogy most még nem feküdtél le vele, de akarsz. És le fogsz.

-Kivel? Andrissal? Ő egy barátom, nem a te riválisod! Nincs riválisod, nem létezik, csak a fejedben!

-Olyan dolgokról, amik csak a fejemben léteznek, nem lehet veled közös, meghitt fotót készíteni, majd kiposztolni azokat a közösségi médián.

-De most mondom, hogy teljesen ártatlan, csak egy barátom. Miért kételkednél abban, hogy igaz, amit mondok neked?

-Mert az emberek mindenféléket mondanak, amiknek aztán csak nagyon kicsi részéről derül ki, hogy igaz.

-Ez őrület! Mit akarsz, mit csináljak, mivel tudom bebizonyítani…

-Azt akarom, hogy hazamenj. Most.

-De…

-Kérlek, csak menj el. Nem akarlak újra látni.

Csak álltam ott, tátott szájjal és kifejezéstelen arccal, mint valami ostoba hal, aki lekerült a horogról, majd azonnal rá is jött, hogy csak azért, mert most főznek belőle vacsorát. Hideg volt, kegyetlen, zárkózott és megközelíthetetlen. El kellett fogadnom az elfogadhatatlant és ott hagynom. De meg kellett tudnia, hogy mekkorát téved.

-Annyira igazságtalan vagy. Fogalmad sincs, hogy amit gondolsz, vajon igaz-e. Tényként kezeled a gyanúdat és döntést hozol egy puszta gondolat alapján, ami a te saját bizonytalanságodból fakad és amihez nekem semmi közöm. És én tényleg szeretlek, de ezt nem vagy képes meglátni, mert csak azt látod, amitől annyira félsz, hogy azt hiszed, mindenhol az van…

-Ne analizálj engem, Gyömbi. Nem vagyok az ügyfeled – mondta, annyira fojtott hangon, hogy komolyan megijedtem.

-Ó, menj a picsába! – kiabáltam, hátat fordítottam és rávágtam az ajtót.

 

7.

He was gone for three days only. He called on Thursday evening and sounded quite rough. I thought he probably had a few wild days and nights behind him but he didn’t talk about his process of digesting the thing and I didn’t ask. I found his husky voice very sexy and he radiated a really exciting energy of someone who just came back from a place where he was faced with a life changing discovery. There was also a slight playfulness about him and I got so horny that I convinced him about having some quite dirty business over the phone. He wasn’t adventurous enough to switch to video chat but it was still great. In fact, in a sense even better as he was forced to be more vocal which was an amazing turn on for me. Also, I could feel him being fully there with me and I told him he’s already made up for not being there the other time. He said he could literally see me and smell me as he closed his eyes.

-Wow, this was great! – I said, getting my breath back.

-And messy. I wasn’t prepared for this… – he said and I laughed – What, I’m not in the bedroom!

He was back, thank God for that.

-How are you, Gorgeous? Really?

-Well, worn out. But less miserable – he smiled softly.

-Good. Did he get in touch at all?

-No and it’s probably for the best. I resist the urge to contact him as well.

-Let me know when you’re ready to look at it from another point of view.

-Not sure I want to go back looking at it from any point of view just now, Gyombi.

-You’ll be surprised. But take your time, there is no rush – I said.

After this we didn’t speak for two days and next time he called I sensed some aloofness in him which unfortunately to my complete despair got only more pronounced as time passed. The following weekend when he came to see me again I welcomed the love of my life with another, almost visible wall around him, built out of the same fear and resistance as last time. He was so gorgeous, so attractive, so irresistible to me and it was heartbreaking to know that although he was here, all mine for two days but there was no way I could get to him. I was just thinking whether there was any point in asking him what was wrong when he came back from his shower and showed me a picture on his phone that was posted by a friend of mine and where I was tagged.

-Gyombi, who is this guy?

-Oh, Andris. He’s an old friend of mine. I’ve known him for over 20 years, we used to work together at an Irish pub here, in Budapest in our twenties. First we became friends, then we went out for a couple of months I think but it didn’t work out so we went back to being friends. We don’t see each other often, he lives in Scotland now.

-And he came to Budapest to see you and you never mentioned it to me.

-He didn’t come to see me. I didn’t know he was in Budapest until he sent me a message asking if I wanted a beer. It wasn’t planned or anything. Why?

-An old friend of yours comes to Budapest and you don’t even know about it? Don’t you think it sounds strange?

-Strange or not, that’s how it was. What are you suggesting?

-Was it only a beer? – he had a very unusual expression on his face. I realized it was suspicion and started to feel really bad. I got so hurt and scared of his reaction that I think I probably started radiating guilt, for absolutely no reason at all.

-Oh come on! He’s an old friend. Of course it was only a beer. What else would it be? He’s in his fourties and has a beautiful Scottish fiancé, in her twenties! The girl’s a stunner!

-I think you are lying to me – it was a verdict, not a suspicion.

-Are you being funny or picking a fight?

-I’m not picking a fight. That expression suggests that there is absolutely nothing to be pissed off about. And I’m not fighting.

-But that’s exactly what this conversation is turning into! You’re turning it into a fight!

-Your lies are turning  it into a fight.

-You are not joking, are you? – I said and started to feel panic rising in me.

-I’m not joking. I told you, Gyombi, I’m not like you. I won’t do it like this. I must be the only one or noone.

-But you are the only one! What do you mean?

-Maybe you haven’t slept with him yet but you want to. And you will.

-Which”him”? Andris? He’s a friend, not a rival for you. There is no rival for you! It doesn’t exist, only in your head.

-Things that only exist in my head don’t get their very intimate pictures taken with you and then posted on social media.

-But I’m telling you it’s completely innocent, he’s a friend. Why would you doubt that what I say is true?

-Because people say all different kinds of things and only a very small part of them turn out to be true.

-This is crazy. What do you want me to do? How can I prove it, or…

-I’d like you to go home. Now.

-But…

-Please. Just go. I don’t want to see you again.

I just stood there with my mouth open and a blank look on my face like a dumb fish who just got off the hook only to realize she would end up on a dinner plate. He was cold, ruthless, distant and unapproachable. I had to accept the unacceptable and leave him. But he had to know he was wrong.

-You are so unfair. You have no idea if what you’re thinking is true. You treat your suspicion as a fact and make a decision according to a mere thought that comes from your insecurity which I have nothing to do with. And I love you but you refuse to see it because you only see what you’re so afraid of seeing that you think it’s everywhere…

-Don’t analyze me Gyombi, I’m not your client – he said in a very restrained voice that actually scared me a bit.

-Oh, just fuck off! – I shouted, turned around and slammed the door on him.

  • Add Your Comment