Mind? The gap – 2. könyv, 10. fejezet – A különleges ügyfél

Scroll down for English!

10.

A különleges ügyfél

A következő este kezdtünk el együtt dolgozni. Először nagyon furcsa volt teljesen más hangnemben kezdeni vele videóhívást, mint amihez addig szokva voltunk, de csak egy pár percig. Aztán a hivatásos részem átvette az irányítást és úgy csusszantam bele a terapeuta szerepébe, mint valami második bőrbe, ami megszokott volt és kényelmes. Ő nyitott volt, befogadó és nagyon elhivatott. Úgy döntöttem, hogy a rendes utat járom be vele; ahelyett, hogy azonnal a problémáról kezdenénk beszélni, így beleugorva a közepébe, inkább először elkezdtem letenni az alapjait ennek az újfajta életszemléletnek. Ez a megközelítés lassabb, de összeszedettebb és úgy gondoltam, segíteni fog neki az elején lazítani az, hogy nem kezdünk rögtön a “problémáról” beszélni, mielőtt még hozzászoknánk ehhez a szokatlan kapcsolathoz kettőnk között. Nekem is folyamatosan figyelnem kellett magamra, mert az ösztönös reakcióm az volt, hogy megpróbáljam megmenteni, így aztán ez az egész legalább annyira volt nekem is terápia, mint neki. Egy olyan helyzet volt ez, amivel mindenki nyer.

Úgy döntöttünk, hogy legalább egy, de amikor csak lehet, két ülést fogunk tartani egy héten és jó előre leegyeztettük a következő heti alkalmakat, hogy könnyedén lehessen tervezni. Úgy tűnt, hogy tényleg komolyan veszi és az ösztönöm azt súgta, hogy ez őszinte is. Imádtam az éles eszét, ami folyékonnyá tette a haladást vele, de alkalmanként sajnos hátráltatta is őt egy kicsit, mert az összes információt az elméjével próbálta megérteni és kategorizálni. Éreztem, hogy elég nehéz volt számára kikapcsolni az agyát, de a segítségemmel azért eljutott oda is. A második vagy harmadik ülés után rájöttem, hogy nagyon szeretek vele együtt dolgozni és úgy éreztem, ő is értékeli. A második hét vége felé, miután végeztünk, azt mondta, hogy szeretne átjönni a hétvégére, ráérek-e.

-Ráérek és örülni fogok, ha látlak, de ez nem azt jelenti…nem fogok veled maradni a szállodában – mondtam.

-Miért? Ha akarsz…

-Néha amit akarunk, az pont nem az, amire szükségünk van. És ez most egy ilyen alkalom.

-Oké. Akkor is átjövök és elviszlek valami szép helyre. Van ötlet, vagy különleges kérés?

-Nincs. De, egy valami.

-Igen?

-Ne kiállításra, ha lehet – mondtam, ő pedig nevetett.

 

Taxival és egy csodálatos csokor virággal érkezett péntek este értem, hogy elvigyen vacsorázni.

-Azta! Ez gyönyörű, köszönöm. Gyorsan felszaladok és vízbe teszem – mondtam. Magamban mosolyogva vittem föl a virágot. Nagyon megható volt látni, ahogyan ennyi figyelemmel és erőfeszítéssel próbál meg visszaszerezni. Amikor visszaértem kinyitotta nekem az ajtót és utánam szállt be. Egy fantasztikus étterembe vitt, amiről konkrétan tudtam, hogy öt hétre előre teltházas minden este, nemhogy péntekenként és éreztem, hogy ez is a játék része, hogy megmutassa, még ide is tud asztalt szerezni. Fenségesen nézett ki és a legelbűvölőbb modorát vette elő. Őrülten élveztem és nagyon szórakoztatónak találtam, hogy így bánik velem, mert ez egy új és egészen másfajta energia volt, ahogyan ilyen klasszikus, régimódi, heteroszexuális eszközökkel igyekezett elcsábítani. Úgy éreztem, hogy valami fekete-fehér filmbe csöppentem bele, amiben egy igazi régivágású úriember próbál lenyűgözni éppen. Imádtam a szerepjátékát és tényleg bámulatosan nézett ki, tiszta feketében, némi pikáns sarokkal.

-Elképesztően nézel ki. Nekem szól?

-Hát, igyekszem – mondta és pezsgőt rendelt – ünnepelünk.

-Tényleg? Mit?

-Hát, elfelejtettem – mondta, kamu ijedtséggel az arcán – Mondjuk azt, hogy igazából nem akartad, hogy elmenjek a picsába? – suttogta az asztalon keresztül.

-Ó, ne hízelegj magadnak – mondtam szemtelen mosollyal – Abban a pillanatban nagyon is akartam.

-Akkor azt, hogy azóta meggondoltad magad. Nem, igazából arra gondoltam, hogy ma február 11. van…

-Ó…

-Nos, be kell vallanom, hogy én utálom a Valentin napot, szerintem teljes baromság, de gondoltam, talán te szereted és mivel nem leszek itt 14-én, esetleg megünnepelhetjük előre. Abban az esetben, persze, ha még mindig én vagyok a…Valentinod, ha mondhatom így – felemelte a poharát, amit épp teletöltöttek.

-Hm, és mi van, ha én valami egészen másra vágynék? – kérdeztem, miközben koccintottunk.

-Mondd! – kérte.

-Szeretném, ha egy szál vörös rózsával a fogaid között, négykézláb másznál föl a lépcsőn a lakásomhoz.

-Az én koromban? Soha többé nem állnék föl onnan! – mondta és nevettünk. Egész este beszédes volt, szellemes és totál elragadó. A vacsora minden képzeletet felülmúlt és elég tisztességes mennyiségű bort is megittunk, hosszan időzve az étteremben, így mire elindultunk hazafelé, már nagyon késő volt.

-Nem akarsz…- kérdezte, amikor megérkeztünk a szállodája elé, ami csak pár percre volt az étteremtől – rá tudlak beszélni?

Belenéztem a szép kék szemébe, lábujjhegyre álltam, a kezem közé fogtam az arcát és megcsókoltam. Tudtam, hogy nyilvánosan nem lenne szabad ilyet, de direkt teszteltem a határait. Visszacsókolt, megragadta a derekamat és odahúzott magához. A gyengéd kis csókocska pillanatokon belül érzéki smárolássá fajult, amit gyorsan le kellett állítanom, mert minden szívveréssel gyengült az elhatározásom.

-Jó éjszakát, Valentin. Köszönöm az elképesztő vacsorát.

Szenvedő arcot vágott és azt mondta:

-Ó, oké. Pedig azt hittem, nyerésre állok.

Mosolyogtam, olyan cuki volt és kézzel tapintható volt a csalódása. Nem gondoltam, hogy a szexről volt szó, úgy éreztem, a vágya, hogy velem töltse az éjszakát inkább az intimitásról szólt, meg arról, hogy érezni akarta, amint az, ami köztünk volt, helyreáll és még azt is gondoltam, hogy valahol mélyen nagyon rossz vesztes. De én még nem voltam készen, azon kívül, pont nem volt alkalmas, ami igazán szerencsésen jött ki, mert valószínűleg egyébként beadtam volna a derekamat, pedig tényleg várni akartam még, hogy megnézzem, a féltékenység-problémájával való foglalkozás vágya vajon igazi elkötelezettség-e vagy csak pillanatnyi hóbort. Mert eszem ágában sem volt olyan valakivel viszonyt fenntartani, aki minden alkalommal kirúg, amikor szót váltok egy másik férfival, függetlenül attól, hogy mennyire fantasztikus is ez a valaki. A mienk nem hosszútávú kapcsolat volt, nem volt időm arra várni, hogy a dolgok egyszer csak majd jobbak lesznek és nézzünk szembe a ténnyel, nem vele terveztem a jövőmet, így aztán a lényege a színtiszta élvezet volt, itt, a pillanatban és ha igazságtalanul dobják az embert, az az élvezkedést eléggé megnehezíti.

-Akkor szerzek neked egy taxit…

-Nem, köszönöm. Sétálni szeretnék egy kicsit.

-Az nem veszélyes?

-Nem, sosem kerülök bajba – mondtam és megöleltem. Elhallgatott, magához szorított és belecsókolt a nyakamba, ami nagyon érzékeny részem és ő tisztában volt vele. Óvatosan kibontakoztam és távolabb léptem.

-Most már megyek – mondtam.

-Akkor holnap találkozunk, tízre ott vagyok. Jó éjt! – bement, én pedig elindultam hazafelé.

Fantasztikusan éreztem magam vele, bár tény, hogy olyan volt, mintha újra csak randiznánk, csak most fordított szerepekkel. De hiányzott az a mély és csodálatos intimitás, ami úgy vont körbe minket, mint egy meleg, bolyhos takaró, hiányzott a teste megtapasztalásával járó izgalom, az, hogy beleolvadhassak és körbevegyen az illata. Hiányzott, hogy valami olyat tehessek vele, amiről tudom, hogy nagyon szereti, hiányzott a látvány, ahogyan a gyönyör szétterül az arcán. Hiányzott, hogy hallhassam a szívverését, ahogyan a fejem a mellkasán pihen, a karja körém fonva, ahogyan a szőr rajta helyenként csiklandozza a bőrömet. Hiányzott az is, nagyon, hogy az ő illata és a lélegzetének a hangja legyen az utolsó dolog, amit az agyam még felfog elalvás előtt. Elképzeltem őt a szállodai szobájában, ahogy egyedül készül lefeküdni. Vagy szerezne valakit, aki vele marad? Végiggondoltam, de elvetettem az ötletet, mert tényleg nem tartottam valószínűnek. Egy hozzá hasonló férfi mindig tud társaságot szerezni magának, de nem hittem, hogy pillanatnyilag arra vágyna. Aztán rájöttem, hogy az sem számítana, ha igen.

Nem maradtam vele éjszakára, de az egész hétvégét együtt töltöttük. Szombat és vasárnap reggel is tartottunk egy-egy ülést, mindkettő jóval egy óránál hosszabb volt. Szombatra bérelt autót és elmentünk Visegrádra, hogy megnézzük a várat. A nap nagy részét ott töltöttük és amikor visszaértünk Budapestre, a belvárosban sétáltunk egy kicsit, a turistákkal teli részeken. Egyszer csak a Fashion Streeten lukadtunk ki, ahol felém fordult.

-Nem akarsz egy kicsit vásárolgatni, hogy megnézzük, találunk-e neked valami szépet? – kérdezte, túlzottan ártatlan arckifejezéssel.

-Itt állj meg. Tudom, mit csinálsz.

-Tényleg?

-Igen. És nem fogsz megvásárolni.

-Annak látszana?

-Annak. És tudod, mit mondanak? Ha valami szarnak néz ki és szarszaga van, akkor valószínűleg ki fog derülni róla, hogy szar.

-Nem próbáltalak megvásárolni. Na jó, talán csak egy kicsit. Mondd, tényleg nem működne?

-Tényleg – mondtam és röhögtem, mert annyira vicces volt. Istenem, úgy szerettem a humorát.

 

Vasárnap igazi angol vasárnapi sültet csináltam, rendes, nagy yorkshire-i pudingokkal és zamatos, házi pecsenyeszafttal és átjött, hogy négyesben ebédeljünk, a lányokkal együtt. Ez volt az első alkalom, hogy a gyerekeim némi időt töltöttek vele és bár nagyon ideges voltam előtte, de fantasztikusan sikerült. Vicces volt, beszédes és nagyon szórakoztató, elég ragyogó ahhoz, hogy Oliviát lenyűgözze, Emma pedig egyszerűen imádja a cuki pasikat, és különben is, vele a zene, mint közös érdeklődés és szenvedély jó kiindulási pontnak bizonyult. Később a nap folyamán közösen zongoráztak is egy kicsit és együtt énekeltek, amit én nagyon meghatónak találtam, őket pedig kiválóan elszórakoztatta. Az esti járattal repült haza vasárnap, tőlem egyenesen a reptérre ment. Bevittem a szobámba elbúcsúzni, végigfeküdtünk az ágyon és csókolóztunk meg ölelkeztünk, ami annyira istenien gyötrelmes volt, hogy elvesztettük az időérzékünket, így lett egy kis izgalom, hogy vajon idejében kiér-e még a reptérre. Végül sikerült, de éppen csak hogy.

 

10.

We started working together the following evening. At first it was really strange, starting a video call with him on a completely different note than I was used to but only for a few minutes. Then my professional side took over and I slid into the role of the therapist like a second skin that was familiar and comfortable. He was open, receptive and very dedicated. I decided to go the proper way with him, instead of starting to talk about the actual problem and jumping right in the middle, I first went into putting down the foundation of this whole new way of looking at life. This approach is slower but also more collected and easier to follow and I thought it would help him relax at the beginning, seeing that we don’t start talking about the actual “issue” before getting used to this new type of relationship. I had to watch myself constantly as my instinct was to rescue him so this whole thing was just as much a therapy for me as it was for him. A traditional win-win.

We decided about having at least one but whenever manageable, two sessions a week and we agreed about the following week well in advance so it would be easy to plan other things around it. He seemed to take it really seriously and my instincts said that it was honest. I loved his sharpness which made work fluent with him but on the other hand was a slight setback as well sometimes because he wanted to understand and categorize all the information with his mind. I felt he found it very difficult to switch it off but following my lead he slowly got there. After the second or third occasion I realized that I actually really enjoyed working with him and felt that he valued it a lot. Towards the end of the second week after we finished work, he said that he would like to come over for the weekend, would I be available.

-I can be and I will be really happy to see you but it doesn’t mean… I won’t stay with you – I said.

-Why? If you want to…

-Sometimes what you want is not what you need, Gorgeous. And this is exactly one of those times.

-Okay. I’ll still come over and take you somewhere nice. Any idea, or special request?

-No. Oh yeah, just one thing.

-Yes?

-No exhibiton, if possible – I said and he burst out laughing.

 

He arrived with a cab and a beautiful bunch of flowers on Friday evening outside my house to take me out for dinner.

-Oh, wow! These are amazing, thank you. Let me just quickly run upstairs to put them in water – I said. I was smiling to myself, it was very touching to watch him put all that thought and effort into how to win me over. When I went back he held the door open and got in after me. He took me to a wonderful restaurant, which I knew for a fact, was fully booked 5 weeks in advance every single night, let alone a Friday and I felt it was part of the game to show me that he could get a table there. He was looking absolutely sublime and was on his most enchanting behaviour. I found it very entertaining and really enjoyed being treated like this as this energy was something new and completely different, him basically trying to seduce me with these traditional, vintage heterosexual accessories. I felt I was dropped into a classic film with a proper old school gentleman, obviously trying to impress. I loved his role-playing, and he truly looked amazing, all in black with heels.

-You’re dressed to kill – I said – am I the victim?

-Well, I’ll try. But I’ll be gentle – he said and ordered champagne – we are celebrating.

-Really? What?

-Oops, I forgot – he said with a fake frightened expression on his gorgeous face – shall we just say the fact that you didn’t actually want me to fuck off – he whispered across the table.

-Oh, don’t flatter yourself – I said with a cheeky smile – At that moment, I really did.

-Okay. That you changed your mind since, then. No actually, what I was thinking is that it’s 11th February today…

-Oh…!

-Well, I must admit I hate Valentine’s Day, I think it’s rubbish, but I thought you might like it and I won’t be around on the 14th so we could have an early celebration. In case I am still your…Valentine, as it were – he said and held up his glass which had just been filled.

-Hm, what if I had something else in mind? – I asked and we clinked glasses.

-Tell me – he said.

-I want you to get down on your knees and crawl up the stairs to my flat with a single red rose between your teeth.

-At my age? I would never get up again! – he said and we laughed. He was chatty, witty and totally charming. Dinner was beyond imagination, and we consumed a pretty serious amount of wine with it and spent absolute ages in the restaurant so it was really late by the time we left.

-Will you…- he asked as we arrived at his hotel which was just a few minute walk from the restaurant – can I tempt you?

I looked long into his lovely blue eyes, stood on tiptoes to take his face in my hands and kissed his delicious lips. I knew we were in public and I shouldn’t have done it but I was testing his limits on purpose. He kissed back, grabbed my waist and pulled me to him. The gentle little kiss turned into very sensual snogging in just seconds and I had to stop it because I was losing determination with every heartbeat.

-Good night, Valentine. Thank you for the amazing dinner.

He pulled a suffering face and said:

-Oh, okay. I thought I was onto a winner there.

I just kept smiling, he was so adorable and his obvious disappointment was palpable. I didn’t think it was about sex, I thought his desire to spend the night with me was more to do with intimacy and the fact that he wanted to feel whatever we had was restored and I also thought that somewhere deep he was a very bad loser. But I wasn’t ready and besides, I was on my period. It was very lucky because I would have probably given in although I actually wanted to wait a bit more to see if his decision about tackling his jealousy issue was just a whim or real commitment. Because I had no intention to have an affair with someone who broke up with me each time I exchanged a sentence with another man regardless of how fantastic that someone might be. Ours was not a long-term relationship, I couldn’t wait for things to get better and let’s face it, I wasn’t planning a future with him so the whole point of it was pure enjoyment in the moment and being dumped undeservedly made enjoying it pretty hard.

-I’ll get you a cab then…

-No thank you. I feel like walking a bit.

-Isn’t it dangerous?

-No, I never get into trouble – I said and cuddled him. He went quiet, held me tight and kissed my neck which was a very sensitive spot and he was aware. I unwrapped myself gently and stepped away.

-I’m gonna go now – I said.

-See you tomorrow then, I’ll pick you up at 10. Good night, baby – he went inside, and I started walking home.

I had a fantastic time with him, though it felt like we were just dating again and this time with the roles changed. But I missed the deep and wonderful intimacy that used to wrap around us like a warm, fluffy blanket, I missed the excitement of feeling his body, of melting into it and being surrounded by his smell. I missed doing something that I knew he really enjoyed and missed seeing his reaction, watching his pleasure spread across his face. I missed hearing his heartbeat as I lay my head on his chest, with his arms wrapped around me, the hair on them gently tickling my skin. I also missed his smell and the sound of his soft breathing being the last things my mind registered just before dozing off. I pictured him in his hotel room alone, going to bed all by himself. Or would he get someone to sleep with? I thought about it for a minute but rejected the idea cos I really didn’t think so. A man like him could always get someone to keep him company but I didn’t think that was what he wanted at that moment. But I found that it didn’t matter even if he did.

I didn’t sleep with him but we spent the whole weekend together. We had a session on both Saturday and Sunday morning, for well over an hour. On Saturday he rented a car and we drove to Visegrád to see the castle. We spent most of the day there and after we got back to Budapest we did some walking around the centre, the really touristic parts. At one point we ended up on Fashion Street where he turned to me.

-Do you want to do a spot of shopping, see if we can find you something nice? – he asked with an exaggeratedly innocent look on his face.

-Stop right there. I know what you’re doing.

-Really?

-Yes. And you’re not gonna buy me.

-Is that what it looks like?

-It is. And you know what they say? If it looks like shit and it smells like shit, then you’ll probably find it’s shit.

-I wasn’t trying to buy you. Okay, maybe just a bit. Are you sure it won’t work?

-Positive – I said and I laughed because he was just so funny. God, I loved his sense of humour.

On Sunday I made a proper roast, complete with real, fluffy yorkshire puddings and savoury home-made gravy and he came over, to have lunch together, the four of us. This was the first occasion my daughters had a chance to spend some time with him and although I was pretty nervous it all went down fantastically. He was funny, chatty and  really entertaining, glamorous enough for Olivia to be impressed and Emma just naturally loves all cute men and also music, as a common interest and passion was a good starting point for them. Later in the day they played the piano together and sang along which I found very moving and they had a lot of fun doing. He was taking an evening flight back on Sunday and he went from my place straight to the airport. I took him into my bedroom to say goodbye and we lay down on the bed to have some kisses and cuddles which was so deliciously torturing that it made us lose track of time and there was a slight excitement about whether or not he would make it to the airport in time. He did, after all, but only just.

  • Add Your Comment