Mind? The gap – 2. könyv, 14. fejezet – Az ajtón túl

Scroll down for English!

14.

Az ajtón túl

A következő nap egy bámulatos, exkluzív strandra mentünk, ahova előre regisztrálni kellett, hogy beengedjenek és ahol felismerte egy csapat amerikai turista. Annyira meglepődött, hogy azt hihette volna az ember, valami 15 éves dobos egy iskolai zenekarban. Mind fiatal srácok voltak, akik úgy néztek ki, mintha puccos legénybúcsún lettek volna és kicsit nehéz volt tőlük megszabadulni, de azért sikerült neki. Látni lehetett a sokkot az arcukon, hogy egy nővel találják a világ egyik legszebb strandján, ezért próbáltam beleolvadni a háttérbe és láthatatlanná válni. Néhány napig végigcsináltunk mindent, ami turistáknak kihagyhatatlan, a legjobb éttermekben ettünk, elmentünk a legmenőbb bárokban és minden nap szexeltünk. A nyaralásunk utolsó éjszakája egy kicsit szomorú volt, be kell vallanom és az út vissza Londonba letört egy picike darabot a szívemből. Egyszerűbb lett volna vigaszt találni abban, hogy azt gondolom, lesz majd még ilyen alkalom, amikor hasonló élményben lehet részem vele, de kész lettem volna az életemet rátenni, hogy soha többé nem lesz lehetőségem ilyesmire. Ez egy egyszeri és megismételhetetlen út volt és ezzel teljesen tisztában is voltam. Egészen fantasztikusan jól nézett ki, egyébként, kipihent volt és szépen lesült, a gyönyörű kék szeme csak úgy virított a napbarnította arcában, az orrán pedig finom kis szeplők jelentek meg. Visszafelé csak három órát kellett várnunk a csatlakozásra, így az irgalmatlanul hatalmas dubaji reptéren sétálgattunk és vásároltunk várakozás közben. Közel húsz óra utazás után érkeztünk Londonba, ahol szeles, elég hideg, de tiszta, napos idő fogadott minket. Mivel csak nagyon keveset aludtunk az úton, hullafáradtak voltunk, így hazamentünk, lefeküdtünk és délutánig aludtunk. Utána kaját rendeltünk, kipakoltunk és betettünk egy mosást, vacsora után pedig elmentünk egy kicsit szórakozni, de csak egy ital erejéig maradtunk, mert rájöttünk, hogy igazából nem erre vágyunk. Inkább hazamentünk megint, megnéztünk egy filmet, aztán olvastunk egymásnak, majd aludni tértünk. Kedden elvitt a reptérre és elég sokáig maradtunk a kocsiban, búcsúzkodni. Nagyon nehezünkre esett elválni, mert ezalatt a nyaralás alatt közelebb kerültünk egymáshoz, mint előtte bármikor.

-Átjövök a hétvégén, jó?

-Igen, gyere. De most már szerintem tényleg mennem kéne. Annyira köszönöm ezt az egészet, Gyönyörű. Komolyan életem nyaralása volt.

-Öröm volt. És egyszer sem veszekedtünk, talán nem is vagyok annyira nehéz eset…

Mosolyogtam és megcsókoltam.

-Csodálatos vagy. Egy kicsit másként érzek irántunk, ezt be kell vallanom. Ez is csak azt mutatja, hogy ha hagyjuk, a dolgok folyamatosan alakulnak és ez egészen hihetetlen. Csak ne akasszunk rá címkéket, ez a fontos.

-Ezt hogy érted? Mennyiben máshogy?

-Nincs idő most ebbe belemenni és hogy őszinte legyek, nem is biztos, hogy most szavakba tudnám foglalni. Valószínűleg leírom ma este, amíg még friss és hétvégén majd elolvasod. Ülés holnap este hatkor, ne felejtsd.

-Nem tudnám. Holnap.

Kiszálltunk, kivette a bőröndömet a csomagtartóból, odaadta, én pedig elindultam a bejárat felé egy cseppnyi szomorúsággal. De közben annak is tudatában voltam, hogy amit mondtam neki a dolgok állandó átalakulásáról, az igaz és most egyszerűen történetünk egy új szakaszába léptünk, amibe úgy akartam belépni, hogy a szívem teljesen nyitott és minden fölösleges csomagot az ajtóban hagyok.

A lányaim nagyon örültek, hogy újra látnak, megható volt tapasztalni, hogy kamaszok, vagy sem, mégiscsak hiányoztam nekik, valószínűleg még a dirigálásom és a cseszegetésem is. És ugyanúgy, amikor a karjaimban tartottam őket, láttam azt is, hogy ide tartozom, közéjük. Nagyon felszabadító volt, hogy már elég idősek ahhoz, hogy egy hétvégére egyedül hagyjam őket, de csak annyira, nem hosszabb időre, mert mellettük volt a helyem. Hálás voltam érte, hogy először elmentem vele erre a nyaralásra és csak azután döbbentem rá ennek az igazságára, mert nem várhattam el tőle, hogy ezt megértse, amikor én is csak éppen hogy elkezdtem ezt meglátni. Pizzát rendeltünk és desszertet, aztán kipakoltam és kiosztogattam az ajándékokat, betettem egy mosást és az estét azzal töltöttük, hogy szarokat ettünk, beszélgettünk, viccelődtünk és nevetgéltünk. Még egymás piszkálását is felfüggesztették egy napra, ami meglehetősen komoly önfegyelem jele volt.

 

14.

The next day we went to an astonishing, exclusive beach which we had to register to get in where he was recognized by a bunch of American tourists. He was so surprised you would have thought he was a 15 year old drummer in a school band or something. They were all young guys, who looked like they were on a posh stag night and proved slightly difficult to get rid of but he managed at the end. You could see the shock on their faces about finding him with a woman on one of the world’s most beautiful beaches so I tried to just blend into the background and become invisible.

For a few days we did all the tourist things one shouldn’t miss, ate at the best restaurants, visited the coolest bars and had sex every day. The last night of the holiday was a bit sad, I must admit and the journey back to London broke a little piece off my heart. It could have been easier to find solace in thinking that there would be another time when I would have a similar experience but I was ready to risk my life that I would never again have a chance to go on a holiday like this with him. It was once in a lifetime and I was fully aware. He looked fantastic, by the way, he was tanned and rested, his beautiful blue eyes shining in his holiday-kissed face and the sun had drawn some gentle freckles on his nose. On the way back we only had three hours to wait for our connection so we just walked around the enormous Dubai airport and did some shopping. We got back to a windy, quite chilly but very bright and sunny London on Monday morning after having spent about 20 hours travelling. As we only slept a little on the way, we were dead tired so we went home, got to bed and only woke up late in the afternoon. We ordered some food, unpacked and put a load of wash on and after dinner decided to go out a bit but we only lasted one drink as we realized it wasn’t what we actually wanted. So went back home instead, watched a film and read to each other a bit, then went back to sleep. On Tuesday he drove me to the airport and we stayed in the car for quite a long time to say goodbye properly. We both found it very difficult as we got closer during this holiday than ever before.

-I’ll come over on the weekend, shall I?

-Please do. I think I have to go now, it’s time. Thank you so much for this, Gorgeous. It really was the holiday of a lifetime.

-It was a pleasure. And we didn’t have a single fight, maybe I’m not so difficult after all…

I smiled and kissed him.

-You’re amazing. I feel a bit different about us I must admit. Just makes you see that if we let them, things keep transforming all the time and it’s pretty incredible. We just have to make sure we don’t label them.

-What do you mean? How different do you feel about us?

-There is no time to go into that now and to be honest, I’m not sure I can put it into words just yet. I’ll probably write it down tonight, whilst it’s still fresh and you can read it over the weekend. Session tomorrow, six o’clock your time don’t forget.

-I wouldn’t. See you then.

So we got out, he took my suitcase out of the boot, gave it to me and I made my way towards the entrance with a little sadness. But somewhere I was also aware that what I said to him about things constantly changing was true and we simply have arrived to a different stage in our story which I wanted to enter with a completely open heart and leave any baggage at the door.

My daughters were really happy to see me, it was quite touching to discover that teenagers or not, they actually missed me, even probably my bossing and nagging. Likewise, holding them in my arms, I could see it clearly that I belonged with them. It was great that they were old enough to be left alone for a weekend but not for longer than that and I needed to be with them. I was very grateful for first having gone away with him for two weeks and realizing this only after because I couldn’t expect him to understand, even I’d only just understood it myself. So we ordered a pizza and dessert, I unpacked and handed out presents, put a wash on and we just spent the evening eating crap, chatting, laughing and joking. They even stopped taking the piss out of each other for one day which is the sign of some pretty serious self-discipline.

  • Add Your Comment