Mind? The gap – 2. könyv, 16. fejezet – Gödör

Scroll down for English!

16

Gödör

Nem hívott hétfőn. Rájöttem, hogy valószínűleg jobban meg van bántva, mint hittem, így felhívtam este.

-Szia cuki fiú, mérges vagy rám? – kérdeztem látványosan duzzogó szerelmemtől.

-Nem, nem vagyok mérges. Semmi okom rá – mondta olyan hangon, ami azt sugalmazta, hogy rengeteg oka van arra, hogy mérges legyen rám, de én túl vak vagyok ahhoz, hogy ezeket lássam, ő pedig nem fog azzal szarakodni, hogy elmagyarázza, mivel úgysem érteném meg, hihetetlen érzéketlenségem okán. Elég nyugtalanító volt így látni őt. Mindig igen erőteljes tapasztalás volt számomra, amikor annak voltam tanúja, hogy érzelmi fájdalmat él meg és nagyon kellett figyelnem, hogy ne azonosuljak vele, mert ez volt az ösztönös reakcióm. Egy pillanatig nem tudtam, mit mondjak neki, vagy egyáltalán hogy van-e értelme akármit is mondani.

-Oké, akkor csak hagyjalak békén, mit szeretnél?- kérdeztem végül.

-Igen, van még néhány dolgom – mondta és kerülte a szemkontaktust.

-Rendben, akkor holnap beszélünk. Nagyon szeretlek.

-Hát most nem igazán ezt érzem…

-Tudom. De sajnos semmi közöm ahhoz, hogy te mit érzel. Semmilyen hatalmam nincs fölötte.

-Hát ez nem igaz…

-Állj meg egy pillanatra. Rossz az irány. Emlékszel? Van valami odabent, ami aztán megjelenik kint és te arra fogod a fájdalmadat. Csak azt érzed, amit mindig is érzel, aztán magyarázatot találsz arra, hogy miért is érzel így és elhiszed, hogy amit gondolsz, az igaz. Próbáld meglátni, hogy ki látja a fájdalmadat és azzal azonosulj, ne pedig az érzéssel. Semmit nem tettem, amivel megbántottalak volna. Szeretlek.

-Nem vagyok benne biztos, hogy tudjuk ezt így csinálni, hogy együtt is vagyunk meg ezt a terápiát is. Csak egy nagyon vékony vonal van…

-Tudom. De szerintem eddig kifejezetten jól ment. Kérlek, ne mondj most semmit. Aludj rá egyet, akár el is halaszthatjuk a holnapi ülést, ha most távolságra van szükséged. De ha tökéletesen őszinte vagy magaddal, szerintem meglátod, hogy pontosan ugyanígy érzed magad különböző szituációkban, gyakorlatilag bármivel vagy bárkivel kapcsolatban. Így aztán nem lehet köze hozzám. Ez elől nem tudsz elmenekülni. Ezzel az erővel akár arra is használhatod ezt a lehetőséget, hogy végre abbahagyd és én tudok neked segíteni. Tapasztalatból beszélek.

-Rendben. Most mennem kell. Holnap beszélünk, oké? – még mindig meg volt bántva, de mivel nagyon okos pasi volt, valószínűleg rájött, hogy kell lennie ebben valaminek és megállt elgondolkozni egy kicsit. Éreztem.

-Oké. Jó éjszakát, Gyönyörű.

-Jó éjt, Gyömbi – a szép, szomorú arca eltűnt a képernyőmről, ami egy picit összetörte a szívemet. Igaza volt, az, hogy együtt is vagyunk tényleg nehezebbé tette a munkát, de én úgy éreztem, hogy eddig sikeresen megbirkóztunk vele. Persze, egyértelmű volt, hogy lesznek ilyen nehéz alkalmak is. Tudva azt, hogy a partnerünk mindig a legjobb tükrünk is, aki pontosan azt mutatja nekünk, amit nem akarunk felismerni, várható volt, hogy szembesülünk majd valami ilyesmivel. Ő meg csak a legérthetőbb módon reagált az egészre, amikor ellenállt a segítségemnek, tekintve, hogy az ugyanonnan jött, ahonnan a fájdalma is, szerinte. Úgy érezte, hogy épp az előbb rúgtam tökön, most pedig megpróbálom elmagyarázni neki, hogy miért is nem kéne annak fájnia. Persze, hogy azt mondta, menjek a picsába, neki erre nincs szüksége. De már eljutottunk valahova. Már megtapasztalta magát a pillanatban, a jelenlét könnyedségét, szépségét és megvoltak az emlékei arról a tökéletes létezésről, ahol nincsenek kérdések és reméltem, hogy ez elég lesz neki ahhoz, hogy ne akarja eldobni az egészet csak azért, mert most nehézségekkel szembesült.

Másnap hívott és kérte, hogy halasszuk el a következő alkalmunkat két nappal, meg is állapodtunk az új időpontban. Nem volt beszédes kedvében, így le is tettük rögtön és eldöntöttem, hogy egyelőre békén hagyom. Enyhén frusztráló volt tudni, hogy valami olyasmit érzett felőlem, hogy nem szeretem eléggé és nem volt a világon olyan hatalom, amivel meg tudnám értetni vele, mekkora baromság is volt ez. Valójában olyan elsöprő erejű volt a szeretet, amit iránta éreztem, hogy néha még engem is meglepett. Olyan erőteljes volt, hogy amikor összekapcsolódtam vele, képes voltam egy olyan helyre megérkezni saját magamon belül, ami egészen addig még előlem is teljesen el volt rejtve. Nem tudtam elképzelni, hogy tudna olyat tenni, amitől ez megváltozna. Egy kapcsolatban mindig vannak elvárások és teljes tiltólistás dolgok, így valaki mondjuk azt gondolja: “ha megütne, soha nem lennék képes őt újra szeretni”. Azelőtt én is ilyen fogalmakban gondolkodtam, de vele ez megváltozott és ez lett belőle: “ha megütne, nem maradnék benne a kapcsolatban, mert ez elfogadhatatlan, de attól még pont ugyanúgy szeretném”.

 

16.

He didn’t call all Monday. I realized that he was probably more hurt than I thought and I called him in the evening.

-Hi sweet boy, are you angry with me? – I asked an obviously sulking him.

-No, I’m not angry. No reason to be – he said in a tone that suggested there were several things to be angry about but I was too blind to see and he wasn’t gonna start explaining cos he just couldn’t be bothered and I wouldn’t understand, being as insensitive as I was. It was quite upsetting to see him like that. I always found witnessing his emotional pain a very strong experience and I had to make sure I didn’t identify with it cos that was the instinctive thing to do for me. For a minute I didn’t know what to say to him or in fact, whether there was a point in saying anything at all.

-Okay, shall I just leave you alone, what do you want? – I asked him finally.

-Yes, still got some things to do – he said and avoided eye contact.

-Okay, speak tomorrow then. I love you very much.

-Hm. I don’t exactly feel that at the moment…

-I know. But what you feel is unfortunately not down to me. I have no power over it, whatsoever.

-Well, that’s not true…

-Stop there for a second, please. The direction is wrong. Do you remember? There is something inside which then materializes outside and you blame your pain on it. You can only feel what you always feel then you find an explanation for feeling this way and believe that what you think is true. Try to see who sees your hurt and identify with the observer instead of the feeling. I’ve done nothing to offend you. I love you.

-I’m not sure we can do it like this, us being together and you doing this therapy thing as well. There is a very thin line…

-I know. But I think we’ve been doing really well, actually. Please don’t say anything now. Sleep on it, we can postpone tomorrow’s session a few days if you need some more space. But if you’re perfectly honest with yourself, I’m sure you find that this is exactly the way you feel in different situations, basically about anything or anybody. So it can’t be to do with me. You can’t escape from this. You might as well use this opportunity to get rid of it and I can help. Speaking from experience.

-Right. Need to go now. We’ll speak tomorrow, okay? – he was still offended but he was a bright guy and he probably realized there must be something in it because he stopped to think about it, I could feel it.

-Okay. Good night, Gorgeous.

-Night, Gyombi – his beautiful, sad face disappeared from my screen and it kind of broke my heart a bit. He was right, us being together made work more difficult but I felt we’d been handling it quite well so far. Of course, there were bound to be really trying occasions like this. Knowing that our partner is always our best mirror, showing us the exact thing we don’t want to recognize, it was to be expected that we would have to be faced with that. He was only reacting the perfectly obvious way of resisting my help because it was coming from the same place as his pain was coming from, at least that was how he saw it. He felt that I just kicked him in the balls and now I’m trying to explain to him why it shouldn’t hurt. Of course he said fuck off, I don’t need it. But we’d already got somewhere. He’d already experienced himself in the moment, the lightness, the beauty of it and he had memories of that perfect existence where there are no questions so I was hoping it would be enough to stop him from chucking it away because he was faced with a difficulty.

He called me the next day and said he would like to postpone our session by two days and we agreed about the new appointment. He wasn’t in a chatty mood so we hung up straight after this and I decided to leave him alone for the time being. It was slightly frustrating to know that he felt something like not being loved enough from me and that there was no power in this world that would make him understand exactly how wrong that was. The strength of my love towards him, in actual fact, was so overwhelming that it even surprised me sometimes. It was so powerful that connecting with it I was able to get to a place within myself that was up until then completely hidden from me. I couldn’t imagine him doing anything that would change it. In a relationship there are always expectations and complete no-nos so one says for example “If he hit me, I would never be able to love him again”. I always used to think in those terms too, but with him it changed and it became “If he hit me, I wouldn’t stay in the relationship because it’s simply unacceptable but I would still love him the same”.

  • Add Your Comment