Mind? The gap – 2. könyv, 17. fejezet – Az ötlet

Scroll down for English!

17.

Az ötlet

Két nappal később, teakészítés közben a hamarosan kezdődő ülésünkhöz röviden elméláztam rajta, vajon milyen hangulatban fogom találni. Időben hívott és még mielőtt megszólalt volna, már tudtam, hogy újra “jóban” vagyunk. Azzal kezdte, hogy elmondta, megvette a jegyét péntekre, ami másnap volt, remélve, hogy nem gond. Én egész eddig halogattam, hogy tervezzek bármit is a hétvégére, pontosan abból az okból, hogy nem tudtam, vajon át akar-e jönni vagy nem. Így nagyon örültem, hogy hallgattam a hatodik érzékemre és még szabad voltam. Nem mondott semmit a vitánkról, hanem csak elkezdtük az ülést. Elmondtam neki, hogy a következő egy-másfél órában én csak és kizárólag az ő terapeutája vagyok, semmi más és szeretném, ha mesélne nekem a szeretőjével történt nézeteltérésről, mint ahogyan bármilyen harmadik személynek mesélné, akivel bizalmas viszonyban van. Bár először nehéznek találta, de aztán sikerült túllépnie a kényelmetlenségén és végül elmesélte a vitánkat az ő szemszögéből nézve. Nagyon érdekes volt így nézni a dolgot és tudatosan jelen kellett lennem az ülés minden egyes pillanatában, hogy sikerüljön a harmadik fél szerepét betöltenem és ne vonódjak be érzelmileg a történetbe. Aztán végre elérkeztünk egy pontra, ahol tisztán rálátott saját magára és megfigyelte az elméjét működés közben, de nagyjából két órába telt, amiből az első fél óra valójában arra kellett, hogy kinyíljon és befogadóvá váljon a teljes ellenállás állapota helyett.

-Hát, ez elég hosszú volt, most nagyon megviseltnek érzem magam – mondta, amikor végül is megérkezett és már látta az egészet.

-Az volt, de én hihetetlenül büszke vagyok magunkra, mert ez nem volt feltétlenül megjósolható.

-Gondolom, mindig is tudni lehetett, hogy ezek lesznek a legnehezebb időszakok, amikor egymással van bajunk.

-Nekem nem volt veled bajom.

-Oké, rossz szóválasztás. Amikor felismerek valamit, amivel nem akarok szembesülni, valami olyanon keresztül, amit te teszel. Ez így helyes?

-Helyes és igen, mindig ezek lesznek a legnehezebbek. És igazad volt, elképesztően nehéz volt nem belevonódni érzelmileg a helyzetbe az egész ülés alatt.

-Akkor most hogyan tovább? Átjött az üzenet, megértem a döntésedet és azt is látom már, hogy nem…mindegy is, hogy mit gondoltam, mi miatt volt. De most visszatértünk a kiindulási ponthoz. Hogy fogunk tudni több időt együtt tölteni?

-Holnap jössz személyesen, nem hagyhatnánk most egy kicsit ennyiben? Nem tűnik számodra elfogadható kompromisszumnak, ha minden hétvégét együtt töltünk? – mondtam, mert tényleg nem volt ötletem – Legalábbis egyelőre, amíg nem találunk jobb megoldást?

-Hát jó, egyelőre akkor így csináljuk. Holnap látjuk egymást. Most megyek aludni, hullafáradt vagyok.

-Ez mondjuk nem lep meg. Jó éjt, Gyönyörű, holnap találkozunk.

 

Én még nem tudtam elaludni, olyan izgalmas volt végigkövetni a folyamatot, ahogyan önmagán belül megérkezik erre a fantasztikus helyre és akkora löketnyi energiát kaptam attól, hogy vele lehettem közben, hogy egyáltalán nem voltam fáradt. Nagyon későn mentem csak aludni, mégis korán ébredtem, magamtól, teljesen kipihenten. Másnap két ülést is tartottam, ezért pont nem tudtam akkor odamenni a szállodához, amikor érkezett, csak este. Elmentünk vacsorázni, aztán rögtön vissza a hotelbe.

-Nem megyek vissza Londonba vasárnap – jelentette ki mellékesen, mintha csak az időjárásról tenne egy megjegyzést.

-Ezt hogy érted? – kérdeztem, hogy tisztázzuk.

-Veled akarok maradni. Szóval maradok.

-Tényleg? Fantasztikus! Nagyon tökös dolog, imádom! – mondtam kicsit provokatívan, mégis játékos hangnemben – És mennyi ideig tervezel maradni? – Ez a lépés magán hordozta a kéznyomát annak a férfinak, akit olyan lenyűgözőnek találtam. Ugyanaz az energia volt, amit annyira imádok a munkáiban. Egy olyan ember eljárása volt ez, aki folyamatosan feszegeti a határokat, aki tökéletesen figyelmen kívül hagyja, hogy is kéne a dolgokat a megszokott módon csinálni. Több időt akart velem tölteni, megpróbált valamit, az nem ment, aztán úgy döntött, hogy lép és kész.

-Egy hetet, szerintem. Miért a meglepett hang a tökös dologgal kapcsolatban? – kérdezte ugratva – Úgy döntöttem, hogy én jövök hozzád, ha te nem jössz hozzám, bármilyen, tökéletesen alapos indokra hivatkozva – elbűvölő mosollyal mondta.

-Szuper ötlet. A szállodát is lefoglaltad?

-Nem, csak a hétvégére. Veled akartam megbeszélni a továbbiakat, mielőtt lefoglalnám a többi napot is. Itt tudsz velem maradni egy hétre?

-Hát nem, nem igazán. Persze találkozhatunk minden nap, de meg kell értened, hogy a gyerekeimnek szükségük van rám, nem hagyhatom őket magukra egy hétre. Igaz, hogy már nem úgy kell figyelni rájuk, mint egy háromévesre, de attól még kellek. Amikor megöleltem őket, miután két hétre elutaztam, rájöttem, hogy ezt nem tehetem meg többször. Egy hétvége még oké, de nem elég idősek még ahhoz, hogy annál tovább maradjanak nélkülem. Kérlek, ne kérj tőlem ilyet.

-Oké, akkor meddig tudsz maradni? – kérdezte.

-A hétvége rendben van, de utána azt hiszem, inkább neked kéne átjönnöd hozzánk.

-Ó. Oké – le volt sokkolva, láttam rajta. Most esett le neki, hogy ha én nem akartam magukra hagyni a lányokat, akkor ez volt az egyetlen megoldás.

-Te jó ég, úgy nézel ki, mintha most mondtam volna el, hogy megöltem a kutyádat és megfőztem vacsorára.

-Ó, tényleg? – kérdezte, egész egyszerűen csak időt akart nyerni, szerintem.

-Igen. Ne rémülj meg ennyire, egész civilizáltak. Nem túrják az orrukat nyilvánosan és már szoptatni sem kell őket éjszakánként – mondtam és egész viccesnek találtam a döbbenetet az arcán.

-Értem, de azért a lakásod elég kicsi. Hogy lehetünk ott…bizalmasan?

-Én a legalkalmatlanabb helyeken is képes vagyok…bizalmasan lenni, szóval ne engem kérdezz – mondtam.

-Tényleg? Például? – hirtelen nagyon érdeklődő lett.

-Nem is merem elmondani…

-Na, mondd már!

-Bárhol, legyen az iroda, úszómedence, öltözőfülke, vécé, kocsi, erdő, még akár egy repülő is…

-Ó te jó ég! Még most is? Nem csak huszonévesen?

-Most is. Nem sokat változtam…

-Értem. Ez nagyon izgi. De nem tudom, mit mondjak a másik dologról.

-Nézd, megpróbálhatnád egy éjszakára, aztán meglátod, hogy érzel. Ha nagyon kényelmetlenül, akkor lehet az az utolsó.

-Azért ez nem annyira opció, nem igaz? Én többet akarlak látni, te pedig a lányaiddal élsz. Tehát vagy én megyek oda, vagy semmi. Úgy értem, hétvégék, de annál több nem.

-Lehet, hogy így kimondva durván hangzik, de elég jól összegezted. Igen, attól félek, erről van szó.

-Rendben.

-Rendben, mint “ott alszom nálatok” vagy rendben, mint “téma lezárva”?

-Rendben, mint “próbáljuk meg”.

-Mi az, ami igazán zavar?

-Mi az, ami nem? Úgy értem, életem nagy részében egyedül éltem. És ne érts félre, a lányaid nagyszerűek, de…kínosan érzem magam. Különben is, ők mit fognak szólni? Lehet, hogy utálják a gondolatát is annak, hogy egy idegen férfival osszák meg az otthonukat.

-Talán. De pillanatnyilag nincs jobb ötletem. Ebédelj velünk vasárnap és utána elmondom nekik.

17.

So two days later I was just getting my cup of tea ready for our session and wondering briefly in what mood I would find him. He called on time and even before he spoke I knew that we were okay again. He started by saying that he’d got his ticket for Friday, which was the following day, hoping that it was okay. I had been putting off making plans for the weekend for exactly that very reason, that I wasn’t sure about him coming over or not. So I was very happy for listening to my sixth sense and still being free. He didn’t mention anything about our disagreement we just started on our session. I first told him that in the next hour or so I was only a therapist and nothing else and I would like him to tell me all about his issue with his lover like he would explain it to any third person. Though he found it difficult at first, later managed to get over it and finally told me about our argument from his perspective. It was very interesting to hear it like this and I had to stay consciously present throughout the whole session in order to be able to stick to the role of a third party and not put myself into the conversation. We finally got to a point when he looked at himself and saw his mind in operation at the end but it took us almost two hours, out of which half an hour was the time he needed to open up and arrive to a receptive stage from total resistance.

-That was pretty long, I feel shattered – he said when he arrived, seeing it all at last.

-It was but I’m incredibly proud of ourselves. It wasn’t necessarily predictable.

-I guess these were always going to be the most difficult issues when we have a problem with each other – he said.

-I didn’t have a problem with you.

-Okay, wrong choice of word. When I recognize something I don’t really want to be faced with through something that you do. Is that correct?

-Yes and yes these are always gonna be the most difficult ones. And you’re right, it was incredibly hard not to get involved emotionally during the session.

-So where do we go from here? I got the message, I understand your decision and I also see that it was not because of…whatever I thought, we don’t need to go into that. But we are back to square one. How will I be able to spend more time with you?

-You’re coming over tomorrow shall we just leave it for now? Doesn’t it sound like a compromise if we spend every weekend together? – I asked because I seriously didn’t see any other option – For now, anyway, until we might come up with a better one?

-Oh well, it’ll have to do for now. I’ll be seeing you tomorrow. I’m going to bed now, baby, I feel knackered.

-I’m not surprised. Good night, Gorgeous, see you tomorrow.

 

I couldn’t go to sleep just then, it was so exciting to follow the process of him getting to this incredible place within himself and I got a massive shot of energy from being there with him so I didn’t feel tired at all. I went to bed really late but woke up early, by myself, fully rested. The day after I had two sessions so I couldn’t go to meet him at the hotel when he arrived and by the time I got there it was dinner time. We went out to eat then went straight back.

-I’m not going back to London on Sunday – he said casually, like he would say something about the weather.

-What do you mean by that? – I asked, wanting to get it right.

-I want to stay with you. So I’m staying.

-Oh, really? Fantastic! What a manly thing, I love it! – I said in a slightly provocative but very playful tone – How long are you planning to stay for? – This decision had the mark of the man I found so fascinating all over it. This was exactly the same energy that I loved so much about his work. It is the move of someone who is constantly pushing boundaries and who completely ignores how things should be done the traditional way. He wanted to spend more time together, tried one thing, it didn’t work and decided to just act.

-A week, I think. What’s the tone of surprise about the manly thing? – he asked teasingly – I decided to come to you if you don’t come to me for whatever, perfectly valid reason – he said with a gorgeous smile.

-Great idea. Have you got the hotel booked as well?

-No, just for the weekend. I didn’t book it for any longer as I wanted to know what you thought and discuss it first. Can you stay here with me for a week?

-Well, no. Not really. I mean, we can obviously see each other every day but you’ve got to understand that I need to be with my children, they still need some looking after, not on the same level as a three year old does, but still. When I left them for two weeks and I came back, I hugged them and I realized I couldn’t do this again. A weekend is fine but they’re not old enough to be alone for much longer than that. Please don’t ask me to do it.

-Okay, how long can you stay then? – he asked.

-Well, I can do the weekend here but after that I think you should come to stay with us.

-Oh. Okay. – he was in shock, I could see. It only just dawned on him that if I didn’t want to leave my girls then this was the only solution.

-God, you look like I just told you I killed your dog and cooked it for dinner.

-Oh, do I? – he asked, simply playing for time, I thought.

-Yes. Don’t be so scared. They are pretty civilized. They don’t pick their noses in public and don’t need to be breastfed at night – I said and actually, found it really funny how shocked he looked.

-I see but your flat is pretty small, can we get intimate there?

-I can get intimate at the most improper places so don’t ask me – I said.

-Really? Like what? – he looked intrigued.

-I don’t even dare to say…

-Oh, go on!

-Anything from an office to a swimming pool, or a changing cabin, a toilet, car, forest, even a plane…

-Oh, God. But even now? Not only in your twenties?

-Even now. I haven’t changed much…

-Right. Pretty exciting. But I don’t know what to say about the other thing, really.

-Look, you can give it a try for one night and see how you feel. If you are uncomfortable you can always make it the last one and not do it again.

-Well, it’s not exactly an option, is it? I want to see you more and you live with your daughters. So it’s you with them there or nothing. I mean, weekends but not more.

-I know it sounds tough but you summed it up pretty well. Yes, I’m afraid.

-Alright.

-Alright as in I’ll sleep at yours from Sunday or alright as in subject closed? – I asked.

-Alright as in let’s give it a try.

-What is it that actually bothers you?

-What not? I mean I’ve lived alone most of my life. And don’t get me wrong, your daughters are great but…I feel awkward. What will they say, anyway? Maybe they will hate the idea of a man, a complete stranger sharing their home.

-Maybe. But I don’t have a better solution at the moment. Let’s have Sunday lunch together, at mine and I’ll tell them.

  • Add Your Comment