Mind? The gap – 2. könyv, 23. fejezet – Az ajándék

Scroll down for English!

23.

Az ajándék

Nincs már sok mondanivalóm. Lefoglalta a jegyét aznap estére vissza Londonba, aztán az egész napot azzal töltöttük, hogy összepakoltuk a dolgait, felelevenítettünk közös emlékeket és időnként pityeregtünk egy kicsit. Kivittem a reptérre és jó sokáig búcsúzkodtunk a kocsiban, mielőtt elindult volna a bejárat felé. Egy kicsi rugalmasság elveszett a lépteiből, de tudtam, hogy mire a gépe leszáll, az is visszatér majd. Úgy vezettem haza, hogy közben a könnyek szakadatlanul csurogtak lefelé az arcomon és nagyon hálás voltam a gyér forgalomért, mert időnként tényleg alig láttam tőlük. Ez a szakítás minden értelemben tökéletesen szokatlan volt, mivel nem volt benne megbántottság, csalódás, harag vagy hibáztatás. Igen, én nyilván kisírtam a szemeimet, mert imádtam a pasit és a tudat, hogy a kettőnk romantikus története véget ért, szívet tépő volt, de ugyanakkor olyan volt ez, mintha a felnőtt gyerekem különköltözését néztem volna végig. Mindig is tudtam, hogy ez a pillanat el fog jönni és elfogadtam, mert tudatában voltam, hogy a gyerek csak azt teszi, amit tennie kell, mivel ez az élet rendje. Ettől függetlenül, nem lehet elkerülni, hogy egy kicsit sajnáljam magam amiatt, hogy mostantól már nem lesz részese a mindennapjaimnak az az öröm, amit a személyes varázsa jelentett, hogy már nem ölelhetem meg akármikor a szeretett testét, hogy nem ragyogtatja már bármikor rám a mosolyát, amitől egy átlagos nap hirtelen örömünneppé tudott változni. Mégis, sohasem várnám el a gyerektől, hogy ne menjen el, ha itt az ideje.

Másnap hívott, hogy megkérdezze, hogy vagyok és hogy egyeztessük a következő ülésünk időpontját. Már sokkal jobban voltam, valójában újra a helyemen, mivel éjszaka rászántam az időt, hogy lemenjek a mélyére ennek a kétségbeesésnek, amit éreztem és szembesültem saját magammal, csak hogy még egyszer rácsodálkozhassak az élet elképesztő mivoltára és tapasztalhassam a feltétel nélküli szeretet létezését. Megegyeztünk, hogy két nappal később, este kezdjük meg ezeket a szokatlan terápiás üléseket, ahol mi is be leszünk majd mutatva egymásnak. Olyan cuki volt, mert sugárzott a boldogságtól, de nagyon figyelt, hogy direkt ne mutassa ki, mivel azt hitte, hogy az ízléstelen lenne és valószínűleg fájdalmas is számomra, úgyhogy megmondtam neki, hogy hagyja el ezeket a klasszikus gondolati köröket, mert már én sem ezekben gondolkodtam és semmi szükség nem volt erre.

Így aztán két nappal később az este egy hajszálnyit izgatottan talált a laptopom előtt egy csésze tea társaságában, arra várva, hogy mikor hívnak. Halálosan pontosak voltak és egy kicsit idegesek, de abban a pillanatban, ahogy megláttam őket egymás mellett ülni, szemérmes mosollyal az arcukon, olyan erős szeretethullámot éltem át, hogy az összes izgalmam átalakult azzá a biztos tudattá, hogy szerencsésebb vagyok, mint valaha is gondoltam. Azonnal szimpatikus volt nekem.

-Akkor hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy elsőként elmondjam, milyen megtisztelőnek érzem, hogy én lehetek az, aki segít abban, hogy a kapcsolatotok valami egészen fantasztikussá nője ki magát, azzal, hogy fogom a kezeteket, miközben a tudatosság felé vezető úton jártok. Egyben, most a legelején tisztázzuk azt is, hogy semmi szükség, hogy bármelyikőtök is kellemetlenül érezze magát akár a legminimálisabb szinten is, mert elképzelhetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy megélhettem azt, amit megéltem. És sohasem hittem, hogy tartós lehet, szóval…Mostantól kezdve csak a mentorotok és az ő jó barátja vagyok, rendben?

-Mondtam, hogy különleges nő – suttogta oda neki, miközben rám mosolygott.

Fantasztikusan sikerült az ülés. Mindketten nagyon nyitottak és egyformán éles eszűek voltak, csodás humorérzékkel, így istenien szórakoztunk is. Kétségtelenül jelen volt a szeretet köztük, ezt boldogan és hatalmas megkönnyebbüléssel tapasztaltam, az energiájuk pedig nagyon hasonló volt, így valóban, ahogyan mondta is egyszer valamikor, érzésre nagyjából ezer évvel azelőtt, megvolt benne a lehetőség, hogy valami igazán komollyá váljon. A végén megbeszéltük a következő alkalmat, aztán új szerető megadta az email címét, hogy elküldhessem neki az utalási adatokat. Nem ellenkeztem.

Három üléssel később, épp miután megállapodtunk a következő időpontban, azt mondta:

-Gyömbi, ezen a hétvégén átmennék Budapestre, hogy meglátogassalak. Ő elutazik üzleti ügyben, nekem meg hiányzik, hogy újra egy kis időt töltsek együtt veled. Vagy már van valami terved?

-Nem, nincs tervem. És nagyon szeretnélek látni – mondtam és óriási öröm volt ezt hallani, de figyelnem kellett magamat, mert azonnal szaftos terveket kezdtem szövögetni…Nem, oda nem megyünk többet, szóltam magamra és továbbra is igyekeztem elkapni a gondolatot, ahogy megjelent bennem. De egyben el kellett fogadnom azt a tényt is, hogy még mindig hihetetlenül vonzónak találtam őt. Ezt soha, semmi sem fogja megváltoztatni, gondoltam, valószínűleg még az idő vagy a józan ész sem. Simán el tudtam képzelni, hogy még a nyolcvanas éveit taposva is dögösnek látom majd.

Így azon a péntek estén ott vártam rá az érkezésnél a reptéren és amikor közeledni láttam, ugyanazt az őrült izgalmat éreztem, amit mindig vele azonosítottam még az elején. Végtelenül szeretetteljesen ölelt meg, én pedig becsuktam a szemem egy pillanatra, hogy teljesen átadhassam magam a közelségének.

-Szia Gyönyörű! Hívhatlak most is így? – kérdeztem.

-Persze – mosolygott.

Először a szállodájába mentünk, hogy letegye a táskáját és bejelentkezzen, aztán elmentünk vacsorázni. A hangulat könnyed, laza és nagyon szeretetteljes volt; nem olyan, mint két ex-szerető újbóli találkozása, inkább mint két katonáé, akik ugyanabban a csatában harcoltak a seregben. Mindketten voltunk ott, mindketten tudjuk, pontosan milyen is volt, nem voltak illúziók és titkok sem, amiket rejtegetni kellett volna a másik elől, de mindketten ugyanazt a kitüntetést is megkaptuk. Nagyon meghatónak éreztem. Órákig beszélgettünk, most is rengeteg mondanivalója volt, én pedig nagyon szívesen hallgattam. Az egész hétvégére szőttünk terveket és megegyeztünk, hogy mikor menjek érte másnap. Vasárnap átjött, hogy együtt ebédeljünk a lányokkal és Csabival, ami szuper volt. Én nem ittam, mert még ki kellett vinnem a reptérre, de a fiúk megittak egy üveg bort. Miután Csabi elment, bementünk a szobámba, mert még mindig volt egy csomó időnk indulás előtt. Végigfeküdt az ágyon és mutatta, hogy menjek, bújjak oda hozzá, hát nagy duzzogva, de szót fogadtam. Ráhajtottam a fejem a mellére, ahogyan szoktam és tökéletes boldogságot éreztem. A világ varázslatos hely volt és én teljes békében voltam minden egyes részletével. Aztán azt mondta:

-Egész életemben azon dolgoztam, hogy nehogy sztereotípia váljon belőlem és most önszántamból leszek az.

-Ez érdekes. Hogyan fogod csinálni? – kérdeztem lustán, rá sem nézve.

-Úgy, hogy veszek neked egy házat.

-Mi van??? – itt már ránéztem. Komolyan mondta.

-Ez a legalapvetőbb, híres-vagyonos-pasi-fiatal-szerető sztereotípia. Venni akarok neked egy házat…

-Nem. Semmi szükség rá…

-…és fogok is.

-Nem kell a pénzed, Gyönyörű. Ez sohasem arról szólt.

-Tudom. Pontosan ezért teszem meg boldogan. Ha valaha is azt éreztem volna, hogy bármilyen elvárás van felém ezen a téren, sohasem csinálnék ilyet.

-Köszönöm. Nagyra értékelem a gesztust, hogy felajánlod, de nem, köszönöm.

-Gyömbi, egyedül nevelsz két gyereket és albérletben élsz. Ne mondd azt nekem, hogy nem lenne jó a saját házadban lakni, ami elég nagy mindhármatoknak és amiért nem kell lakbért fizetned. Ne mondd, hogy nem szeretnéd.

-Persze, hogy szeretném. De nem a te dolgod ezt megoldani.

-Egyetértek. De meg tudom tenni és szeretnék én is valami nagyot adni neked. Te olyan sokat adtál nekem.

-Ó, neked fogalmad sincs, te mennyit adtál nekem.

-Oké, azon nem fogunk összeveszni, hogy ki adott többet a másiknak. De venni akarok neked egy házat.

-Hogy enyhíts a bűntudatodon, amiért örökre lelépsz az életemből?

-Dehogyis, ne butáskodj! – nevetett – Mindig közel leszünk egymáshoz, csak most egy másik szinten. És ott vannak az ülések is!

Belenéztem a szemébe és tudtam, hogy komolyan beszél. Igazság szerint, egy saját ház lehetősége elképesztő volt és hihetetlenül csábító. De utáltam a gondolatát is annak, hogy esetleg akár csak megérintheti őt annak a szele, hogy az érzéseimnek bármi köze lehet a vagyonához, vagy hogy igyekszem hasznot húzni belőle. Mert annyira nem erről volt szó.

-Tudom, mire gondolsz. Sosem éreztem ilyet felőled. Soha nem volt az a benyomásom, hogy a pénzemnek bármi köze lehet ahhoz, ahogyan érzel. És több évtizednyi tapasztalatom van abban, hogy kell ezt kiszagolni, szóval nyugodt lehetsz.

-Úgy érted, hogy a saját házam? – kérdeztem, miután rászántam egy percet, hogy ízlelgessem a gondolatot.

-Igen, a saját házad, az én búcsúajándékom neked, ami persze baromság, mert nem búcsúzunk el, de érted, mire gondolok. Te választanád ki, bár szívesen átjövök, ha szeretnéd, hogy segítsek dönteni az utolsó, mondjuk, három opció közül. Valami, ami pont tökéletes, elég nagy és szép, vadonatúj, hogy semmi dolgod ne legyen vele, csak be kelljen költözni.

-Úgy érted, a ház, amire vágyom? Bárhol, ahol szeretném?

-Miért, máshova szeretnél költözni?

-Nem, úgy értem, Budapesten belül.

-Igen, persze. A ház, amire vágysz, ahol csak szeretnéd.

-Azta.

Megölelt és megpuszilt. Belefúrtam az arcomat a csodás illatú nyakába és mélyet lélegeztem.

-Akkor, elfogadod? – kérdezte mosolyogva.

-Ha tényleg biztos vagy benne…Nagyon-nagyon köszönöm.

-Szuper. Kezdj el nézegetni és küldd el a linkjét azoknak, amiket meg szeretnél nézni. Hogy legyen egy képem arról, mit is keresel.

Ezt tettem. Mindketten átjöttek segíteni végső döntést hozni és mindhárman egyetértettünk abban, melyik a legjobb. Csodás vacsorával ünnepeltük meg a szerződés aláírását, édeshármasban, rengeteg pezsgő és nevetés társaságában. Meghatóan cukik voltak együtt és úgy láttam, hogy sokkal boldogabb vele, mint amilyen mellettem valaha volt. Ez egy kicsit keserédes érzés volt, ugyanakkor tökéletesen egyértelmű is. Hosszú út vezetett a boldogsághoz, de a végén odaért, a maga módján. Amikor búcsúzkodtunk, a kedvese egyedül hagyott minket a hotelszobában néhány percre, ami tényleg aranyos volt tőle, én pedig megkérdeztem, hogy kaphatnék-e egy utolsó, rendes csókot. Azt mondta, persze, szóval megcsókoltam.

-Úristen, annyira finom vagy. Nagyon fog hiányozni a csodás szád, a többiről ne is beszéljünk – mondtam, ő nevetett és újra megcsókolt.

-Te vagy az egyetlen nő, akivel őszintén élveztem a szexet. És az utolsó is, most már biztosan tudom. Ez azért nem semmi.

-Valóban. Hát, ha bármikor, nem is tudom, kagylóra vágysz a kolbászod helyett, tudod, hol találod – mondtam, mire felnevetett.

-Osztriga, inkább. Oké, bébi, most már mennem kell.

És így is tett.

Vége

 

23.

There’s not much left to say. He booked his ticket back to London for that evening and we spent the day packing up his stuff, reminiscing and weeping occasionally. I drove him to the airport and we took our time to cuddle and kiss in the car before he headed for the entrance. He lost some of the spring from his steps but I knew by the time he arrived, he would get them back.

I drove back home with tears streaming down my face, feeling very grateful for the low traffic because at times it was quite difficult to see properly. It was a very unusual break-up in every sense as there was no hurt, no disappointment, no anger or blame involved in it. Yes, I was crying my eyes out because I adored the man and knowing that our romantic story had come to an end was heartbreaking in a way but at the same time it was almost like watching your grown up child move out of the family home. You always knew this moment would come and you accept it because it means your child is doing exactly what they need to do as this is nature’s way. It doesn’t, however, stop you from feeling a bit sorry for yourself for having to be without the joy of their company in your everyday life, the pleasure of holding their beloved body close and receiving their beautiful smile that can change an average day into a celebration. But you would never expect them not to go.

He called me the next day to ask how I was and to set the appointment for our next session. I was much better, in fact, back to my real self as I took my time throughout the night to go to the bottom of my desperation and was faced with myself only to discover the amazing quality of life once again and to experience love without conditions. So we agreed about starting these unorthodox therapy sessions in two days time, in the evening, when we would be introduced to each other as well. He was very sweet because he looked radiatingly happy but was very careful not to show it as he thought it would be tasteless and possibly painful for me so I told him not to think in those terms cos I no longer did either and there was no need for it.

So two days later, the evening found a slightly excited me with a cup of tea in front of my laptop, waiting for them to call. They were very punctual and looked a bit nervous but the minute I saw them sitting next to each other and smiling a bit shyly, I felt a rush of love and all my excitement transformed into feeling luckier than I ever thought was possible. I liked him immediately.

-So, can I just start by saying how honoured I feel for getting a chance to help your relationship grow into something really incredible by holding your hands along the way towards consciousness? Also, let me just set this clear that there is no need for either of you to feel bad or awkward or whatever on any level as I consider myself unbelievably lucky for having had what we had. And I never thought it would last, so…I’m only your mentor and his good friend from this day, okay?

-I told you she was special – he whispered to him and smiled at me.

It was fantastic. They were both very open and sharp with a great sense of humour so we had a lot of fun as well. There was undoubtedly love there, I was happy and relieved to find and their energies were really similar so indeed, just like he said, what seemed like light years ago, it had great potential to become quite serious. At the end we agreed about the next occassion and new lover gave me his email address so I could provide him with the payment details. I didn’t object.

Three sessions later, just after setting the next apointment, he said:

-Gyombi, this weekend I’d like to come to Budapest to visit you. He’s going away for business and I miss spending time with you. Have you made any plans yet?

-I haven’t. I’d love to see you – I said and was so happy but I had to watch myself cos I started to have juicy plans immediately…No, we won’t go there, I told myself and made a point of catching the thought as soon as it arrived. But also had to accept the fact that I still found him incredibly attractive. Nothing will ever change that, I thought, probably not even time or reason. I could easily imagine still finding him desirable in his eighties…

So that Friday evening I was waiting for him at arrivals at the airport and when I saw him approach, I felt the same crazy excitement I always used to associate with him at the beginning. He embraced me with infinite affection and I closed my eyes for a moment to be able to fully indulge in his closeness.

-Hi, Gorgeous. Can I still call you that? – I asked.

-Of course you can – he smiled.

We went to his hotel first to check him in and drop off his luggage then went out for dinner. The mood was easy, relaxed and very loving; it wasn’t like a reunion of two ex-lovers, more like two soldiers who fought in the same battle in the army. We’d both been there, we both knew how it was, there were no illusions, no secrets to be hidden from the other one, but we also came away with the same medal. I found it really touching. We were talking for hours, he had a lot to say again and I was so happy to listen to him. We made plans for the whole weekend and agreed about what time I should pick him up the next day. On Sunday he came over to have lunch with the girls and Csabi and we had an amazing time. I didn’t drink because I had to still drive him to the airport but the guys finished a bottle of wine. After Csabi was gone we went  into my bedroom as we still had some time left before having to set off. He lay down on the bed and motioned to me to come and cuddle up with him so I did. Put my head on his chest, like I used to and felt perfect happiness. The world was a magical place and I was at peace with every single tiny detail of it. Then he said:

-I spent my whole life trying not to become a stereotype and now I will become one by my own decision.

-That’s interesting. How will you do it? – I asked lazily, without looking at him.

-By buying you a house.

-What??? – at this point I did look at him. He was serious.

-It’s the ultimate, famous, wealthy guy and younger lover stereotype. I want to buy you a house…

-Oh no. There is no need for that…

-…and I am going to.

-I don’t want your money, Gorgeous. It never was about that…

-I know. That’s exactly why I feel happy doing it. Had I ever felt there was an expectation in that sense, I would never do it.

-Thank you, I really appreciate the gesture of offering, but no, thank you.

-Gyombi, you’re a single mother of two and you live in a rented flat. Don’t tell me it wouldn’t be nice to live in your own house, which is big enough and where you don’t need to pay rent. Don’t tell me you wouldn’t like it.

-Of course I would like it. But it’s  not up to you to sort it out.

-I agree. But I can do it and I would like to give you something big as well. You have given me so much.

-Oh, you have no idea how much you have given me.

-Okay, we’re not going to have an argument about who’s given the other one more. But I want to buy you a house.

-Is it to ease your guilt about disappearing from my life completely?

-Of course not, don’t be so silly – he laughed – We will always stay close. Just on a different level now. We’ve got the sessions as well!

I looked into his eyes and I knew he meant business. Actually, the thought of my own house sounded amazing and it was incredibly tempting. But I just hated the thought of him getting even the slightest idea that my feelings towards him had anything to do with his wealth or that I was hoping to take advantage of it. Cos it was so not the case.

-I know what you’re thinking. I never felt that from you. Never had the slightest impression that my money played any part in how you felt. And I have decades of practise sussing it out so you should relax.

-You mean, my own house? – I asked after taking a minute or so, just thinking about it.

-Yes, your own house, my farewell gift although it’s a ridiculous expression because it is not farewell but you know what I mean. You would choose it, though I am happy to come over and have a look at the last, I don’t know, say three options to make a final decision, if you like. Something that’s just perfect, big enough and beautiful, brand new so you can just move in without having to worry about anything.

-You mean, the house I like? Anywhere I like?

-Oh, do you want to move somewhere else?

-No, I mean within Budapest.

-Yes, of course. Any house you like, anywhere you like.

-Wow – I said. He cuddled me and kissed my cheek. I buried my face into his wonderful smelling neck and took a deep breath.

-Will you accept it then? – he asked, smiling.

-If you’re really sure… Thank you very much.

-Great. Start looking then and send me over the link of the chosen ones, the houses you want to see. So I get an idea of what you are looking for.

So I did. They both came over to go and have a look at the last three options and we all agreed about the best one. The three of us had a lovely celebration dinner after signing the contract with lots of champagne and laughter. They were touchingly sweet together and I thought he looked happier than he ever was with me. It felt kind of bittersweet but also perfectly obvious at the same time. It was a long way to happiness but he got there the only way he knew. When we were saying goodbye boyfriend left us alone for a few minutes in the hotel room which was so nice of him and I asked him if I could have one last proper kiss. He said of course so I kissed him.

-Oh, you are so delicious. I will miss your wonderful lips. Let alone the rest – I said, he laughed and kissed me again.

-You are the only woman I truly enjoyed sex with. And the last one as well, now I know for sure. That’s quite something.

-It is. Well, whenever you fancy, I don’t know, mussels instead of your sausages, you know where to find it – I said and he laughed.

-Oysters, more like. Okay baby, I have to go now.

So he did.

 

The end

  • Add Your Comment