Azt hiszed…?

Azt hiszed…?

Azt hiszed, hogy igaz, amit hiszel? Azt hiszed, amit visszatartasz, az tényleg ott marad? Azt hiszed, nem mindegy? Azt hiszed, amire nem nézel, az nincs ott? Azt hiszed, tudsz olyat tenni bárkivel, aminek nem lenne szabad vele megtörténnie? Azt hiszed, tényleg te teszed azt vele? Azt hiszed, te vagy a felelős? Azt hiszed, nem vagy felelős? Azt hiszed, van más értelme az egésznek, mint szeretni, minél jobban és minél többet? Azt hiszed, be tudsz hozni olyat az életedbe, amire nem vagy kész? Azt hiszed, lehet azt tudni, hogy mikor vagy kész? Azt hiszed, lehetünk bármennyivel is többek, mint statiszták egymás életében? Azt hiszed, a statiszták nem fontosak?

Azt hiszed, nem dőlt ez már el abban a pillanatban, amikor először megláttalak és megállapítottam, hogy alighanem te vagy a legszebb példánya a férfinemnek, akit valaha élőben láttam? Azt hiszed, tudtam olyat áramoltatni feléd, aminek a másik vége nincs nálad?  Azt hiszed, ha nem mondom, nincs is? Azt hiszed, képesek vagyunk meghallani olyat, amire nem készültünk még föl, hogy halljuk? Azt hiszed, mondok olyat, amit nem akarsz hallani? Azt hiszed, ez korlátot jelent és következményeket, elvárást és bánatot? Azt hiszed, ez új, ezt eddig nem tudtad? Azt hiszed, nincs különbség aközött, amikor tudod és amikor tudod, hogy tudod? Azt hiszed, rossz a magunkra ismerés? Azt hiszed, lehet csukott szemmel teljes életet élni? Azt hiszed, bátor vagyok, ha kimondom? Azt hiszed, a bátorság a félelem hiánya, nem pedig a félelem elfogadása?

Azt hiszed, kevés, nem pont annyi, amennyinek lennie kell? Azt hiszed, talán túl sok? Azt hiszed, tudok úgy élni, hogy nem vagyok benne mindenestől? Azt hiszed, fáj? Azt hiszed, nem fontos? Azt hiszed, jobb lenne, ha hazudnék? Azt hiszed, a testedet külön akarom választani a lelkedtől? Azt hiszed, neked olyan nincs? Azt hiszed, én nem bukdácsolok? Azt hiszed, nem tudom, hogy érzed? Azt hiszed, ez rólad szól?

Higgy bármit, Gyönyörű. Elfogadom.