Csabi bátyámmal nagyon közel vagyunk egymáshoz, az utóbbi időben konkrétan földrajzilag is. Mivel alig 5-6 percnyire lakik tőlünk és motorral közlekedik, az egyetlen kivételt vele tesszük mostanában az önkéntes karanténunkban és gyakran átjön hozzánk. Ő segít nekünk abban, hogy ne kelljen bkv-zni, elvisz minket motorral vásárolni, amikor muszáj és olyan ügyet intézni, ami halaszthatatlan, így kevésbé vagyunk kitéve a fertőzésnek. Mi pedig cserébe ebéddel szoktuk kínálni. Egyszer megkérdezte, hogy nehéz-e spenótos tésztát főzni, de amikor mondtam neki, hogy nagyon egyszerű, csak egy kis fokhagymát megfuttatsz olívaolajon… – na ezen a ponton kezdett el üvegesedni a tekintete és annyit mondott, inkább hagyjuk. Fogalma sincs, hogyan kell a fokhagymát futtatni, így inkább maradna tudatlan. Szóval etetjük.
Van neki egy kisfia, aki erősen sérült, autista is, de nem csak ennyi, bár pontosan én sem tudom, mi a baja. A maga kis korlátai között egyébként hatalmas figura, nagyon vicces tud lenni, tele van szeretettel és az egész család imádja. Vannak dolgok, amikért rajong, amik nélkül gyakorlatilag egyáltalán nem tud meglenni, többek között a Bogyó és Babóca mesék is ilyenek. Csabi annyiszor látta és olvasta fel hangosan már az összeset, hogy az ép elméje megőrzése érdekében elkezdte őket úgy figyelni, ahogy még addig nem és arra jutott, elképesztő karaktereket rejt ez az első ránézésre igencsak butyuta mesesorozat. Elmesélte nekem, a teljesség igénye nélkül, ő hogyan látja a szereplőket, amitől én is kedvet kaptam, majd némi kutatómunka után együtt raktuk össze ezt a kis jellemzést.
Bogyó: egy szerencsétlen, kisebbrendűségi érzéssel küszködő, drámaszakos kis csigafiú, aki állandóan elhamarkodottan hoz ítéletet és képes világgá menni, mert azt hiszi, őt ignorálja a Télapó. Rendkívül sértődékeny, kétbalkezes és töketlen, gyermeteg figura, aki nem vállalja a felelősséget a tetteiért és annyira fegyelmezetlen, hogy még betegen sem marad ágyban, mert ahogy jobban érzi magát, elmegy kavicsot szedni. A balfasz. Aztán jól visszaesik. Ráadásul szexista is, nem akarja engedni Babócának, hogy „fiús” játékot játsszon. Hajlamos a depresszióra, könnyen alkoholistává válhatna. Szereti sajnáltatni magát, amikor éppen az az érdeke, de ha akar, simán felmászik a fára. Összességében egy olyan béna figura, akibe Bartos Erika valószínűleg az összes férfigyűlöletét belesűrítette. Titokban egy kurva nagydarab fantomszeretőt tart, ezt onnan tudjuk, hogy a Fülgyulladás című részben az ágya alatt látunk egy pár, nagyjából 56-os méretű, pont ugyanolyan papucsot, mint amilyen Bogyó lábán is van.
Babóca: Koravén és kontrollmániás. Kőkemény, merev szabályrendszere van, amibe semmiféle rugalmasság nem fér bele. Mindig mindent jobban tud, ő az erkölcs elkötelezett őre, imádja azt érezni, hogy mások fölött van morális nagyságában. Bogyóval anyáskodó és kioktató, bár simán rá lehet beszélni minden hülyeségre, de amikor gond van, Bogyóra keni és azt mondja, ő megmondta, hogy baj lesz. Minden helyzetben szeret ő intézkedni, abszolút képtelen elengedni magát és csak élvezni a pillanatot, valószínűleg egy excel tábla szerint éli az életét, még a legfaszább kirándulásról is hazarángatja a barátait, csak mert esteledik. Az a szerencse, hogy legalább nem haragtartó, viszont Bogyót – mint minden fiút – kicsit lenézi: igazi nősténysoviniszta. Valami lórugás erősségű szorongásoldót azért felírnék neki. Szexuálisan erősen frusztrált.
Pihe, a lepkelány: Jelentéktelen figura. Valószínűleg sosem érezte igazán fontosnak magát. Kényeskedő és meggondolatlan. Megfelelési kényszertől szenved, még azt sem meri bevallani, hogy nem tud síelni. Mindene a látszat, a külsőségek. Felszínes és ostoba. Oltári szar a humora, ezt megtudjuk akkor, amikor Baltazárral együtt boszorkánynak öltözve ijesztgetik Bogyót és Babócát.
Ugri, a szöcskelány: Még kevéssé jelentős, ügyetlen és pánikol.
Mókus Regő: Dicsekvő kényszerevő, lusta, mint a dög, de másokat nagyon szeret ugráltatni.
Bagoly doktor: Karrierista egyedülálló szülő. Valahonnan szerzett három tojást és kiköltötte őket, mert Bagolydoktornénak nyoma sincs, akárcsak Columbo feleségének. Ráadásul a gyerekeit asszisztensként foglalkoztatja; biztos a harmadik világból jött, ahol még elmegy a gyerekmunka. Fiókái három különböző színben pompáznak, amiből arra következtethetünk, hogy rohadt nagy kujon lehet. Mindenhez ért és mindenről határozott véleménye van, valószínűleg jó öreg is.
Szellő, a szitakötőlány: Az egyetlen szexi lány a csapatban, de igazi kis hercegnő. Kifejezetten kreatív, csak lusta, így amikor lehet, lepasszolja a melót.
Vendel, a szarvasbogárfiú: Az egyedüli egészségtudatos figura, a hörcsögnek például csak ő visz répát. Irigy, gyerekes, egy rohadt kavicson képes összeveszni Baltazárral. Nem csoda, hogy ők ketten olyan jó barátok, mindkettő full ADHD-s.
Baltazár, a méhecskefiú: Nagyjából mint Vendel, de még pitiáner is. Romantikus szerelmes, a Dorottyával való kapcsolatáról ugyan sokat nem tudunk, de házat épít neki, szóval eléggé komoly lehet. Szintén szar humora van, lásd Pihénél.
Egon, a cserebogárfiú: A kis rohadék. Irigy, dicsekvő, balhés alkat, gyerekesen menőzik a rollerével és élvezi a hatalmat, amikor megtagadja a többiektől, hogy ők is kipróbálják azt. Az óvodában kifejezetten genya Bogyóval. Határozottan kellemetlen figura.
Lili, a rózsabogárlány: Anyáskodó, naiv okoska, de összességében nem sok vizet zavar.
Gömbi, a virágbogár: Sokáig azt hisszük, androgün, de Húsvétkor kiderül, hogy fiú. Hisztériára hajlamos, sértődékeny, igazi mártír, aki veszély hatására katatón állapotba kerül. Ennyi pedofil között legkisebbként király dolga van.
Kukac: Na őt egy kanál vízben tudnánk megfojtani. Követelőző, nyafka, életképtelen és szemkisütően pofátlan. Nem elég, hogy késő este bekéredzkedik Bogyóhoz, aztán egész éjszaka vegzálja minden szarral, még be is alszik mesélés közben. Rohadt nagy színész, eljátssza, hogy kicsi és gyámoltalan, közben egy kanos, hormontúltengéses kamasz, aki valami nagyon kemény tudatmódosító szerrel élhet. Ha megnézzük a Barátság című részben a cseresznyés álmát, amiben ez a kis Kukac az összes elérhető buja, piros cseresznyén áthágja átrágja magát, cseppnyi kétségünk sem lesz efelől.
Sün Soma: A legidősebb erdőlakó, depresszív alkat. Hogy a saját életét ne kelljen megoldani, segít mindenkinek, a röpképes bogarakat is ő hurcolja a hintóján, ami szar, de legalább ráz. Egyszer összeszűri a levet az egérrel, ebből tudjuk, hogy minden bizonnyal ő is pedofil.
Szarka: Nyilván kleptomániás. Gondolkodás nélkül rabol el egy teli kosár, még forró mézeskalácsot és azt hiszi, minden rendben van, mert hoz egy üveg gagyi háziszörpöt. Inkább ette volna meg a Kukacot jó étvággyal, mindenki jobban járt volna.
Dorottya, a kis dongólány: Vidéki szűzkurva, kiveti hálóját Baltazárra, aki teljesen rákattan. Valamit tudhat, mert egy házat is kibuliz magának, pedig esküvőről szó sincs. (Nekem ez két házasság árán sem ment.)
Barlangi pók: Narkolepsziás műmájer, szeretne nagyon jelentőségteljes lenni, de valójában egy bárgyú senki, aki azonnal becsicskul, ahogy erővel találja magát szembe. Művészi hajlamai vannak, egyszerre három tojással is elbánik (lásd: Hímestojások). Tőle vehetett leckéket Dorottya.
Alfonz, a tücsökfiú: Tárgyakhoz mániákusan ragaszkodik, borzasztó sértődékeny, képtelen feldolgozni a veszteségeket, amikor a hegedűje eltörik, összeroppan. Szuicid hajlamú lehet.
Hangyagyerekek: Meggondolatlan, hiányosan szocializált és neveletlen utcagyerekek, akik mindent tönkretesznek. Minden bizonnyal az erdei társadalom peremén élő szülők gyermekei. Nevük Dzsóker, Ronáldó és Nenszi.
Mi idáig jutottunk, lenne kedvetek folytatni a sort? Nem tudom, ti mit szóltok hozzá, mi mindenesetre fergetegeset szórakoztunk az alkotási folyamat közben 😀
Hálás köszönet Álmos Csabának az ötletért, ihletért!
