Ajándék

Ki mered csomagolni?

Most mentél el, egyedül vagyok itthon. Még itt van az illatod, a kávéscsészéd a konyhapulton, az érzékeim pedig csordultig vannak veled. Kidobom a zsebkendőket, rendbe hozom az ágyat, otthoni ruhába öltözök, pisilek és leülök dolgozni. De nem fog az agyam. Ölemben a laptop, próbálok a dolgomra figyelni, de hirtelen belém nyilall az az érzés, ahogy beleharapsz a nyakamba, ahogy a kezedbe veszed az arcom, amikor megcsókolsz. Az érzékiséged magával ragadó, nem gyakran volt ilyenben részem, pedig nem ma kezdtem, negyven is elmúltam már. Lubickolok benne, nem tudok belőle eleget magamba szívni, lenyűgöz és elvarázsol. A házasságomból, aminek nemrég lett vége, pont az érzékiség hiányzott a legjobban. Megvolt az intimitás, megvolt a szeretet és szex is volt benne; de nem ilyen. Nem rangsorolok, csak minőségében volt teljesen más. De most ez kell, mint egy falat kenyér. Még őrizni akarom a nyomodat, nem zuhanyozok, magamon tartalak legalább holnap reggelig. Most bánom, hogy anyukám úgy nevelt, vécé után mindig kezet mosunk; bár ha nagyon akarom, halványan még ki tudom venni az illatodat a tenyeremen, szégyenlősen megbújva a szappan mögött.

A csodálatos tested minden egyes porcikájáért megőrülök, sokat és hosszan nézlek, amíg itt vagy, hogy beleégj a retinámba, hogy még akkor is lássam a sziluetted, amikor már elmentél. Hogy elalvás előtt is fel tudjam idézni pontosan a vonásaidat, a mosolyodat. A lassan szürkülő délutánban egy idő után már nem látszanak a színeid, csak a körvonalak, de fekete-fehérben is rád tudok csodálkozni.

Talán megijeszt az intenzitásom, remélem nem, de nekem ez őrült fontos, mindig is az volt és egészen mostanáig reméltem, hogy egyszer összehoz az élet egy olyannal, aki méltó párja tud lenni a bennem levő érzékiségnek. Nem gondoltam, hogy pont ilyen körülmények között, de legyen. Ebből minden perc ajándék.

Órákkal később megyek csak aludni és ahogy a párnára hajtom a fejem, felfedezek ott néhányat a hajszálaidból és a szakálladból. Nem söpröm le őket, csak arrébb rakom, hogy megmaradjanak. A párna még őrzi az illatod, a szoba hallgat, pedig tudna mit mesélni, de szerencsére senki sem faggatja. Szavakba öntve talán mocskosnak hangzana, de megélve tökéletes, mint a tested. Fellélegzem, végre nyugodtan tudok aludni.

 

  • Add Your Comment